500 Forintos sarok

Egy nép érzelem- és gondolatvilágát, erkölcsét és hiedelmeit igen sokrétűen és beszédesen fejezik ki azok a szokások, melyek egész életét áthatják, bizonyos értelemben szabályozzák. Ezek a szokások az év ünnepeihez kötődő rituális szertartásokban éppúgy tettenérhetők, mint az emberi élet fordulóihoz, a születéshez, kereszteléshez, lakodalomhoz és temetéshez fűződő ünnepélyes cselekvésekben. Dömötör Tekla beavatja az olvasót a magyar nép egész szokásrendszerébe, melyben a betlehemezés, a regölés, a farsangi alakoskodás, komatál-küldés éppúgy több évszázados hagyománytól szentesített helyet foglal el, mint a húsvéti locsolás és tojásfestés, a májusfaállítás, a Szent Iván-éji tűzugrás és kiszehajtás.

A pénz 1891-ben jelent meg a Rougon-Macquart ciklus köteteként, de szorosan kapcsolódik a ciklus 1872-es születésű második kötetéhez, A hajszához, szinte tovább meséli Aristide Rougon – vagyis most már Saccard – történetét. Ennek a pénzt istenként tisztelő, a spekulációból életelvet kovácsoló nagystílű, gátlástalan tőzsdelovagnak a figurája valóságos, történeti alakok ötvözete, azoké, akik a végnapjait élő második császárság tőzsdepalotájában rohamra vezetik millióikat, hatalmas részvényhadseregüket. Zola, a tömegjelenetek mestere, nagy erővel ábrázolja a profitra éhes üzérek, a gátlástalan börzelovagok, a minden hájjal megkent alkuszok siserahadát – és azokat is, akiket elnyelnek, legázolnak kegyetlenül a pénzhajszában: a hiszékeny kisemberek tömegét.

Terjedelem: 31 oldal

Kötés: keménytáblás

Állapot: újszerű

Micsoda ​művész veszett el bennem! – idézi ironikusan a haldokló Nero híres mondását az elkeseredés egyik szorongató pillanatában Palotai Erzsi regényének hősnője, Csévi Júlia, a színésznő. Az Igen a küzdő nyugtalanság regénye, a soha meg nem elégedésé, a mindig többet akarásé. Csévi Júlia, ez a vibráló tehetségű, megkapóan rokonszenves asszony gyötrődve küzd egyszerre mindenért: művészetének igazáért, a színpadon megformált alakok hiteléért, a versmondás rangjáért, méltó szerepekért, színészi és női sikerekért, mert semmitől nem fél jobban, mint a fölöslegesség érzésétől. S közben egyre jobban kiszorul a pályáról, hiszen a színház és a pódiumi fellépések nagyüzeme éppen ezzel a nyugtalan igényességgel nem tud mit kezdeni.
Palotai Erzsi a nekirugaszkodás és kifulladás kétségbeejtően egybetartozó folyamatát belülről ábrázolja, első személyben közvetíti Csévi Júlia panaszait, de megmutatja a másik oldalt is: egy művész sorsát kívülről, ahogy a világ látja, nem tragikusan. A keserű hangulatokat jókedvű jelenetek ellenpontozzák, sikerek és szerelmek melegítő emléke. Új és új emberek keresztezik Júlia életét, s mintegy XVII. századi pikareszkben, olyan bőséggel sorakoznak a történetben a remekül elkapott helyzetek, a kaján iróniával ábrázolt figurák: színészek, írók, agresszív kultúraszervezők, nagystílű linkek. Az ábrázolás kettőssége tartja egyensúlyban a regényt, s emeli a színésznő sorsát önmaga fölé, a megértés régióiba, ahol végre nyugalmat lel a soha meg nem elégedő is.

A ​20. századi olasz irodalom egyik legnagyobb, iskolát teremtő és nemzetközileg is páratlan népszerűségű alkotója, Italo Calvino (1923-1985) három fantasztikus történelmi kisregényét fogja egybe ez a mára már legendás cím. Az elsőnek a hőse Nagy Károly kiváló lovagja. Agilulfo élen jár a harcban, a fegyelemben, az adminisztrálásban, szép nők rajonganak érte, de nincs teste: amikor feltolja sisakja rostélyát, a semmiből szól a hangja. A második történet hősét a török harcokban kettészelik: a hibákkal és erényekkel megvert és megáldott egész emberből két fél lovag lesz, egy gonosz és egy jóságos. Az utolsó kisregény hőse egy bárófi a 18. századból, aki gyerekkorában dacból felmászik egy fára – és soha többé nem ereszkedik vissza: egész életét a lombok, erdők magasában tölti, onnan szemléli tevékenyen és mégis kívülállóként, a koreszméknek elkötelezetten és mégis felülről, a forrongó világot.

Valahogy úgy, ahogy Calvino szemlélődött „…gallyak és levelek, pikkelyek és lebenyek, a girbegurba elágazások vég nélküli, csipkés szövevényé”-ből, mely „hímzés… a semmi kanavászán, akár a tollam nyoma…”

Akárhogy is, az eredmény magáért beszél. Calvino izgalmas, bölcsen humoros történetei az emberi élet végső kérdéseire keresnek és találnak a maguk mesés módján választ. Szemléletére és tollának nyomára, meséire és tanulságaira nagyobb szükségünk van, mint valaha.

Nagy ​Theodorik, aki Veronai Detreként él irodalmi emlékvilágunkban – az ókor és középkor határesztendőiben emelkedik ki. A Balaton partján – mai feltevések szerint a Keszthely melletti Fenékpusztán – látta meg a napvilágot, az Attila halálát követő esztendőkben. A tó világa veszi körül a keleti-gót királyfi gyermekkorát, aki már korán túszhercegként kerül az akkor milliós Bizáncba, hogy megismerje a görög államművészet s udvari műveltség elemeit. A kelet-római császárság még három földrészre kiterjedő nagyhatalom, ugyanakkor azonban Itáliában már szinte esztendőnként váltják egymást a nyugati árnyékcsászárok. A távoli provinciák helyén terül el a barbár törzsek nyugtalan világa. Amikor az ifjú gót vezért törzse visszahívja – Bizánc már saját neveltjének tekinti. S valóban, Theodorik egész életén keresztülhúzódik lényének kettőssége. Hol civilizált „római”, szándékaiban s tetteiben is, hol pedig féktelen barbár szenvedélyének rabja. Életének első nagy kalandja a szarmata Belgrád – Singidunum – bevétele. A húszéves fiú hőstettét már megörökíti a gót legendakör. Bizánc császára segítségéért folyamodik s megkezdődik két évtizedes változatos bizánci pályafutása. Hol ünnepelt udvari ember, a császár „fogadott fia”, hol pedig üldözött bandavezér, aki útjában áll a Szent Palota hagyományos politikájának. Itáliában végzetes harcra kerül sor az utolsó árnyékcsászár, Romulus Augustus apja, Orestes s a barbár eredetű zsoldoskapitány, Odoaker között – aki itáliai földet ígér a légiónak. Orestes feje lehull, a kis imperátor lerakja koronáját a Senatus atyái elé. Örökös számkivetésre vonul Lucullus egykori villájába. Odoaker másfél évtizeden keresztül Itália korlátlan ura. A gótok helyzete tarthatatlan, s így Theodorik szekérországa az Alduna tájairól elindul veszélyes s viszontagságos útjára – Itália felé; télen kelnek át az Alpokon s itt Odoaker ellen vívott három hatalmas csatában kell bebizonyítania Theodoriknak vezéri képességét. Évekig tart Ravenna ostroma, melynek végén Odoaker kapitulál. Theodorik mitsem törődik a feltételekkel s egy lakomán saját maga végez idősebb riválisával. Róma, Bizánc, Barbaricum hármas gyújtópontjának eseményei formálják ezt a regényt, mely az európai történelemnek néhány, legkevésbé ismert évtizedébe vezet. Róma, az Urbs dekadenciája, az újonnan születő európai nemzetek barbár világa, a Justinianus és Theodorra ragyogó világához közeledő Bizánc – csak kerete a történetnek, melyben a kor jellegzetes alakjai öltenek formát – emberi mivoltukban, s az olvasó megismerheti a születő Európa könnyel és vérrel formált történetét.

– Szerinted te voltál a hibás abba, hogy tönkrement öt házasságod?
– Nem.
– A férfiak?
– Ők sem.
– Akkor?
– Ilyen vagyok. Sokszor kell nekifutnom a rajtnak, hogy egyszer beérjek. Nekem soha életemben elsőre még nem sikerült semmi. Ha véletlenül sikerült, akkor az nyilván nem én voltam.
– Ennyi tapasztalat után te mit mondasz, van igazi férfi?
– Van.
– És ki az?
– Akiről eszembe jut, hogy nő vagyok!
Férjeiről, gyerekkoráról, otthonáról, hivatásáról, hitvallásáról és nem utolsó sorban Szépnéről, egyszóval önmagáról vall Esztergályos Cecília.

Hosszú Ferenc a mózesi történetet mondja el újra, igen szórakoztató és elgondolkodtató módon, már-már a fantasztikus regényírás módszereivel. Egy szellemileg és technikailag fejlett, titkos tudóscsoport „avatkozik be” a fejlődés érdekében az emberiség életében: megszemélyesítik az Urat, csodákat művelnek, kivezetik a választott népet Egyiptomból, s elfoglaltatják velük az Ígéret Földjét. Izgalmas és megrendítő erejű regényéről a szerző így ír:
„ Az sok tanulsággal szolgált évszázadon át olvasóinak, ítéletüktől függetlenül is. Izgalmas és ellenállhatatlanul csábító kísérlet: megfosztani a történetet csodás elemeitől, mégpedig azáltal, hogy az isten személye helyére is embert teszünk (amihez oly sok kézenfekvő fogódzót kínál az eredeti szöveg), s megvizsgálni, vajon nem nyújthat-e még több tanulságot, már pusztán nagyobb valószerűségével is, ha teljességgel emberi történetnek tekintjük. A szerző nem kis bátorsággal, de nem is kevés alázattal erre vállalkozott.”

A ​dzsungelek királya ezúttal Abessziniába kerül, ahol félmillió négyzetmérföldnyi területen titokzatos eredetű fekete fajok élik a maguk ősi életét. A római légióktól Mussolini légionáriusaiig ezt a területet szüntelenül felkereste a kalandszomjas fehér ember a történelem századai folyamán. Elment kincset, dicsőséget, élményt keresni erre a titokzatos földre, melyet állítólag a zsidók elvesztett törzseinek utódjai népesítettek be annakidején. A legendák sötét köde borítja ezt az országot és ki tudja, mi van ott valóban?
Tarzan – fantáziáját követve – megtalálta itt a világ legszebb asszonyát, a fekete királynő pompázatos udvarát, ahol éppen olyan szenvedélyek, szerelmek, gyűlölködések és intrikák vezetik az embereket, mint a modern társadalmakban. Tarzan megismerkedett a rabszolgák életével, az oroszlánviadorok arénájával, a Moos isten kultuszával, a Xarator perzselő lángjával és a Nagy Vadásza idegfeszítő borzalmaival.
Tarzan hivei azt állítják, hogy az abesszíniai kalandokban Tarzan felülmulta önmagát és élményt nyújt azoknak is, akiket régebbi kalandjaival elkényeztetett.

Kiadó: Evangéliumi Magvető

Terjedelem: 210 oldal Kötés:puhatáblás · 

Illusztrálta: Paul Stoub, Macy Schwarz

Állapot: közepes állapotú

Hazánkban ​szinten minden negyedik embernek magas a vérnyomása. Napjainkra a magasvérnyomás a civilizációs világ népbetegségévé vált. „A szív- és érrendszeri betegségek évente több ember halálát okozzák, mint bármely más betegség.” És ezen halálesetek hátterében szinte mindig ott lapul a megemelkedett vérnyomás. Tehetetlenek lennénk a kórral szemben? Nem. „Igen, a vérnyomás csökkenthető természetes úton és biztonságosan. Léteznek jól kipróbált, önsegítő módszerek ahhoz, hogy az enyhe vagy mérsékelten magasvérnyomást az egészséges szinten lehessen tartani gyógyszerek mellőzésével, vagy amennyiben a gyógyszereket nem lehet nélkülözni, azok adagját lényegesen csökkenteni lehessen.” A hagyományos orvoslás és a természetgyógyászat nyújtotta magasvérnyomás elleni eszközöket tárja elénk a jó tollú, nagy orvosi tapasztalattal rendelkező szerző. Biztatásait, jó tanácsait megszívlelve az egészségesek megmenekedhetnek a magasvérnyomástól, a betegek pedig a szövődményektől. Mindezt úgy tehetik, hogy jó kedélyű emberekként élvezhetik derűs, tevékeny hétköznapjaikat. Feltétlenül érdemes a könyvet kézbe venni, és minél többet forgatni. Erre csábítanak Zsoldos Vera parányi, kedves figurái is.

Kiadó: Magyar Bibliatársulat 

ISBN: 9789635581351

Kötés. puhatáblás

Terjedelem: 56 oldal

Állapot: újszerű