Krimi, akció, thriller

Kr. ​e. 92-t írunk.
Gordianus, tizennyolcadik életévét betöltvén, élete legnagyobb kalandjára indul: megtekinti a világ hét csodáját. Ekkor még nem hívják „Nyomozónak” – ám ez a kíváncsi ifjú római a hét csoda mindegyikénél olyan rejtéllyel szembesül, amely próbára teszi képességeit.
    Utazásaira tanára, a szidóni Antipatrosz szegődik társául, az akkori világ legünnepeltebb poétája, aki ugyanakkor meglehetősen csavaros észjárású öregember. Mielőtt útnak indulnak, Antipatrosz megrendezi a saját halálát, hogy álnéven járhassa a világot. A történetek hátterében ott forrong az a politikai zűrzavar, amely fenekestül forgatja majd fel a római világot.
    Tanár és tanítványa együtt látogatnak el Görögország és Kis-Ázsia híres városaiba, majd Babilóniába és Egyiptomba. Szemtanúi lesznek az első Olümpiai Játékoknak, egzotikus ünnepségeken vesznek részt, és megcsodálhatják a legkáprázatosabb építményeket, amelyeket emberi kéz valaha alkotott. Útjukat gyilkosságok, boszorkányságok és egyéb kísérteties jelenségek kísérik.

Steven Saylor végre felfedi Gordianus életének eddig ismeretlen szakaszát, és arra is fény derül, hogyan lett belőle a Nyomozó. Mindeközben bepillantást nyerünk az ókori Róma talányokban, izgalmakban, csodákban és összeesküvésekben gazdag világába, mindezt azon a varázslatos módon, amire csak Steven Saylor képes.

Azok ​a gazdag üzletemberek, millimomosok, aranyifjak és szépasszonyok, akik afféle kellemes kéjutazáson vesznek részt a „nyugat-indiai vizek gyöngyszemén”, a brit felségjel alatt hajózó Camparin, aligha sejtik, hogy jóformán egy puskaporos hordón ülnek. A Campari ugyanis – a kapitány tudtával, de titokban – hatalmas aranyszállítmányt visz az Egyesült Államokba, továbbá – a kapitány tudta nélkül, és még nagyobb titokban – egy olyan romboló erejű nukleáris fegyvert, amelyet rejtélyes körülmények között (a fegyvert előállító zseniális tudóssal együtt) az amerikai hadsereg egyik atomtámaszpontjáról raboltak el. Egy kiskaliberű, ám annál nagyravágyóbb középamerikai tucatdiktátor, akinek a hatalma összeomlás előtt áll, fejébe veszi, hogy mind az aranyszállítmányt, mind a nukleáris fegyvert megszerzi magának. Terrorista kommandója, a fedélzeten tartózkodó beépített emberei segítségével, fondorlatos támadásra készül a hajó ellen… A nagyhírű brit író világsikerű bestsellerével együtt, egy másik regénye is szerepel kötetünkben, a Kettős játék, amely egy különös akció történetét beszéli el a második világháború korszakából. Két kalandregény egy kötetben.

Fenyegető levelet találnak a Stockholmból New York felé tartó, négyszáz utast szállító Boeing fedélzetén. Azt követelik benne, hogy a svéd kormány vonja vissza egy bizonyos „biztonsági kockázatot jelentő egyén" kiutasítási határozatát. Ha ezt nem teszik meg, a gépet felrobbantják. A vészhelyzet elhárítói – köztük a szerző előző köteteiből ismert Alex Recht és Fredrika Bergman – csakhamar úgy érzik, hogy a lehetőségeik végére értek az idővel folytatott pokoli harcban. A helyzetet csak súlyosbítja, hogy az amerikaiak attól tartanak: akár a 2001-es terrortámadás is megismétlődhet…

– ​A rohadt életbe! Felszívódott! – káromkodott Dago. – Átvert minket!
– Nyilván kiszúrta, hogy követjük.
– Nem… nem hinném. Hajtson lépésben, hátha itt parkol valahol. Én ezt az oldalt figyelem, maga a másikat nézze.
A kocsi lassan gurult a kihalt, éjféli utcában. Mind a ketten dühöngtek magukban, hogy hová tűnhetett a kocsi.
– Már látom – suttogta Dago –, de meg ne álljon…
Bermudez áthajtott a kereszteződésen, és csak a következő sarkon stoppolt le.
– Biztos benne, hadnagy, hogy ez az a Ford?
– Van egy módja, hogy megtudjuk – mormolta Dago, és kinyitotta az ajtót. – A motorháztetőnek még melegnek kell lennie. Várjon meg itt…
Kiszállt és odasurrant a Fordhoz. Igazolódott a gyanúja. A motorház teteje még meleg volt. De vajon melyik házba mehetett be a titokzatos személy? A villák sűrű, nyomasztó csendbe burkolóztak. Az ablakokból parányi fény sem szűrődött ki. Dago tanácstalanul nekidőlt a Mustangnak, ösztönösen megtapogatta hónalja alatt a bőrtokban lapuló pisztolyt… és fogalma sem volt, mitévő legyen. Ekkor velőtrázó női sikoly tépte darabokra az éjszaka csöndjét…
Miért kell meghalnia egy üzletembernek? – Rejtélyes bűntények Havanna előkelő villanegyedében – A nagy sikerű kubai bűnügyi regény magyar kiadása.

Kiugrott a kocsiból, mellbe vágta a hideg, fejét a válla közé húzta, szökdécselve a bokrok felé szaladt. Már benn járt sűrűben, de még mindig törtetett előre, időnként hátrafordult, és az útkereszteződésben várakozókra pislogott. Összeszorította a combját, érezte, még egy pillanat, és mehet haza nadrágot váltani. Se látott, se hallott, s ahogy megkönnyebbült, eufórikus öröm töltötte el. Megcélzott egy farönköt, de meghökkent, valami különös, oda nem illő formát látott maga előtt, Az a valami csaknem belesüppedt a talajba. És Joan Gubern döbbenettől kikerekedő szeme előtt megjelent egy kéz. Megbabonázva meredt rá, aztán meglátta a sárral bemocskolt kabátujjat, benne egy emberi kart, a zakót, benne egy emberi felsőtest körvonalait, majd a férfit, amint hason fekszik a gaz, az avar és a száraz gallyak alatt. Kiáltanom kellene, gondolta, de akkor meghallotta a vonat zakatolását…

– ​Mi újság? Mit talált, Lawrence?
Kiemeltem a vízből a kalapot, és letettem a fedélzetre.
– Ajándékot.
– Mi ez? Egy kalap? És hogy érti azt, hogy ajándék? Ember, magának van kedve ebben a rohadt éjszakában is tréfálkozni?
Ezúttal komorabban csengett a hangom, mint szerettem volna.
– Mi sem áll távolabb tőlem, mint a tréfa! Odakint valakik tudják, hogy itt vagyunk a hajón, és… figyelmeztetni akarnak valamire.
– Te jó ég! Mire?
– Például arra, hogy ne hagyjuk el a bárkát.
– Egy kalappal?
– Nézze csak meg, mi van benne!
Gyanakodva a fejfedőhöz oldalazott, és óvatosan belepislantott.
– Mi… ez?
Leültem a deszkákra, és a dzsungelra meresztettem a szemem.
– Vér, Mr. De Leon – mondtam komoran – Méghozzá emberi vér. Hallotta az üvöltést? Nos hát, valakit megöltek a fák között. És az ő vére van a kalapban.
De Leon remegő kézzel az árbocba kapaszkodott.
– Ébresszen fel, Mr. Lawrence! Én fel akarok ébredni! Nekem holnap át kell repülnöm Indiát. Fel akarok ébredni!
Ekkor hangzott fel a második halálsikoly.

Julian Szemjonov neve nálunk is jól ismert. Magyarul megjelent könyvei közül különösen a Vihar őrnagy és A tavasz 17 pillanata aratott átütő sikert. Hazájában azonban nemcsak kaland- és kémregények szerzőjeként, hanem krimiíróként is igen népszerű. Magyarul először jelenik meg – egy kötetben – két bűnügyi története.
Mindkét történet sajátos miliőben, a moszkvai művészvilágban játszódik, s egy-egy igen különös gyilkossággal indul. E két gyilkosság megfejtése feladja a leckét a nyomozóknak, az olvasóknak pedig a jó krimik fordulatos cselekményét, izgalmát nyújtja.

A ​fiatalon nyugalomba vonulni készülő Dick Martin, a Scotland Yard felügyelőhelyettese nem gondolta volna, hogy utolsó két feladatával milyen szörnyű eseménysorozatot indít el. Elő kellett állítania Lew Pheeneyt, a híres bankrablót, és utána kellett járnia egy közkönyvtárból ellopott kötetnek. Lew Pheeneyt, aki ártatlannak bizonyult, de egy másik ügyben vallomást készült tenni, Martin saját lakásán gyilkolták meg, az ellopott könyv révén pedig a derék felügyelőhelyettes megismerkedett Miss Sybil Landsdownnal, azzal a szép ifjú könyvtáros hölggyel, akit azután majd a végveszélyből kell kimentenie.
A vérfagyasztó történetben fontos szerepet játszik még egy gonosz orvostudor, egy szélhámos jogi doktor, egy rejtélyes, előkerülni nem akaró angol főúr és egy vagy két szörnyalak is. Aki pedig megteremtette őket – Edgar Wallace angol újság-, dráma- és regényíró 1875-től 1932-ig élt, volt kifutófiú, újságárus, nyomdász, cipész, halász, katona, viszonylag rövid életében százharminc bűnügyi és kalandregényt, valamint tizenhét színdarabot írt.

Az író legújabb krimije egy repülőgép fedélzetén játszódik: a gép Johannesburgból tart London felé. Éjszaka van, az elcsigázott utasok mély álomba merültek. Ám hirtelen lesújt egy tőr, és a Joe Alex tőszomszédságában alvó gyémántkereskedő nem ébred fel soha többé. Joe Alex briliáns okfejtéssel sorra bebizonyítja útitársairól, miért lehetetlen, hogy ők követték volna el a gyilkosságot. Egyre szorul a hurok a gyilkos nyaka körül, és mire a gép Nairobiban leszáll, Joe Alex már kiderítette az igazságot.

Tisztában volt azzal, hogy az ideiglenesen Amnesztia fedőnévre keresztelt tervet, amely fölött éppen töprengett, a legmagasabb parancsnoki szinten hagyták jóvá, de az még Armbruster őrnagynak sem jutott volna eszébe, hogy maga a Szövetséges Expedíciós Erők Főparancsnoksága dolgozta ki, annyira ellent mondott minden hagyománynak: válasszanak ki tizenkét köztörvényes bűnözőt, akiket a hadbíróság halálra vagy hosszú fegyházbüntetésre ítélt gyilkosságért, nemi erőszakért, rablásért vagy más erőszakos bűncselekményért; képezzék ki és készítsék fel őket az ellenséges vonalak mögötti bonyolult és mocskos munkára, amennyire csak rövid, bár meg nem határozott idő alatt ez lehetséges; végül, közvetlenül az invázió előtt tegyék partra őket titkon az európai szárazföldre, hogy a lehető legnagyobb pusztítást végezzék a náci háborús gépezet anyagi javaiban és emberállományában. Ennyiből állt az Amnesztia-akció terve…

Michael Havelock számára egy holdsütötte Costa Brava-tengerparton összedőlt a világ. Saját ügynökségének emberei a szeme láttára lőtték szitává társát és szerelmét, Jenna Karast. Havelock úgy érzi, hogy végleg ki kell szállnia a játékból. Egészen addig, amíg egy zsúfolt római pályaudvar nyüzségésben meg nem pillantja Jennát – élve. Havelock abban a pillantaban céltáblává változik: amerikai és szovjet bérgyilkosok üldözik, ő menekül, s közben hajszolja Jennát, a szépséges árulót, így lesz egyre inkább foglya egy sötét csalásokból, árulásokból kirakott mozaiknak, amelyet egy nagyhatalmú, titokzatos férfi alakít kénye-kedve szerint: Parsifal.