Fantasztikus irodalom

Ez ​a fantasztikus regény Izlandban, a borongós északi fény, a rideg lávasivatagok és bátor szívű emberek hazájában játszódik. Az égen, az északi fény villódzó színképében egy ibolyaszínű fényderengés csodálatos gép működését adja hírül a világnak. A gép – egy fiatal izlandi tudós találmánya – visszaidézi s filmszerűen megjeleníteni képes a múlt bármely eseményét, az emberiség egész múltját és jelenét is, hiszen a jelen óráról órára múlttá válik.
Bonyodalmakkal teli, nagy küzdelem indul meg a találmány birtokáért. Politikai és emberi indulatok, hatalmi és egyéni érdekek ütköznek, robbannak, kavarognak a messzire látható ibolyaszínű fény nyomán, és mindazok akiknek létét fenyegeti az igazság feltárása, a furfang s az erőszak minden eszközét felhasználják a gép megkaparintására. A gép védelmében pedig – a fiatal izlandi fizikus mellett – felsorakoznak azok, akiknek érdekük az igazság érvényesülése: a tisztességes egyszerű emberek.
Mi lesz a találmány sorsa?
Boldoggá teszi-e az embereket, vagy szenvedést hoz rájuk? Az író az utópia nyelvén válaszol, de a regény feszült, kalandos helyzeteiben, érdekes emberi alakjaiban a valóságra ismerünk, amely problémáival és küzdelmeivel a mi életünket is megszabja.

Az idő törvénye valahová a múlt és a jelen közé sodorja a három utazóit: Crysanitá, Caramont és Raistlint, abba a korba, ahol a megcsonkított Krynnen éhínség, járvány és háború pusztít.
Ám Krynn istenektől elhagyott népei megtagadva mindent, ami a múlttal összefügg, Crysania gyógyító erejét boszorkányságnak, míg Raistlin sötét hatalmát csodának tartják. S amikor Caramon hadat gyűjt, hogy Thorbardin törpekirálysága ellen vonuljon, özönlenek zászlaja alá, hogy elpusztítsák az utolsó dolgot is, ami az Összeomlás után még megmaradt…

Űrmérföldek millióin át rohamoznak a Szíriusz robothajói. A Szaturnusz gyűrűi körül rajzanak, hogy innen indítsák a Föld elleni háborújukat. David Starrnak az űrvadásznak csupán egyetlen esélye van arra, hogy megakadályozza a Föld elpusztítását….

Zele Richárd Móricz János legendáriumának nyomában – Üzenet az Istenektől? című könyve rendhagyó feltáró munka, amely a Tayos-barlang, a kristálykönyvtár, az aranylemezek és egy földönkívüli civilizáció rejtélyeit kutatja. A szerző a legendás magyar kutató, Móricz János munkásságát és felfedezéseit követve igyekszik feltárni azokat a titkokat, amelyeket Móricz az ecuadori barlangrendszerben vélt felfedezni.​

A könyvben Zele Richárd interjút készített Eileen Hallal, Stan Hall lányával. Stan Hall szervezte meg a történelem egyik legnagyobb barlangkutató expedícióját, amelyen többek között Neil Armstrong, az első ember, aki a Holdra lépett, is részt vett. Ez az expedíció a Tayos-barlang rejtélyeinek feltárására irányult. ​

A mű célja, hogy bemutassa és elemezze Móricz János elméleteit és felfedezéseit, miközben megkísérli összekapcsolni azokat a földönkívüli civilizációk létezésével kapcsolatos feltételezésekkel. A könyv elérhető az Angyali Menedék kiadó webáruházában, ahol előrendelhető. ​

Az ​űrhajó nagy hajtóműve használhatatlan, tönkrement – a hajó mozgásképtelen roncs… A Mag, az én cellámmal, az Aggyal és segédberendezéseivel, nem szenvedett sérülést… A Maggal katapultáltunk, a roncsot itt hagyjuk. Hajtóművünk energiakészlete elegendő a Galaktika peremétől a Naprendszer határáig való ugrásra… Fulladozva, zihálva, kékülő körmökkel kopácsolok a billentyűkön: pályát számolok. Amikor már rajta vagyunk, majd elaltattatom magam az Aggyal, egészen a Jupiter-pályáig. Remélem, ebből az álomból még felébredek. A mediszektor dolga, hogy addig életben tartson… A többi a földiek dolga…" A Tartalék

„A Gazdi hangját hallom: – Híres leszel, Jolka, mint Szent Bernát hegyi kollégáid! A világűrben repülsz most… És hiába a fülem mellett a Gazdi hangja, érzem, a sugárzása hiányából tudom, hogy nincs itt mellettem. Egyáltalán semmilyen szagsugárzást sem érzek! Csak az a kékesfehér hideg sugárzik be az ablakon… és még valami: egy illat emléke, egy emlék illata… Mama, mama! Az Űr rettenetes hely! Iszonyúan hideg – és semmilyen szaga sincs!” Jolka

​Nemere István "Titkok könyve" című műve először 1986-ban jelent meg, és úttörő módon foglalkozott parapszichológiai jelenségekkel és más rejtélyekkel, mint például az UFO-kkal. ​

Azóta a szerző számos folytatást írt, melyek mindegyike újabb titkokat és érdekességeket tár fel az olvasók számára. A legújabb, 2025-ös kiadásban olyan témákat találunk, mint a nagy vegyipari vállalatok környezetrombolása, az édesvízkészletek jövője, az UFO-ügyekben történt áttörések, a rovarok étkezési célú felhasználása, az elektromos autók körüli tévhitek, a Covid-oltások utóhatásai, a GMO-növények és állatok engedélyezése, a munka nélküli alapjövedelem kérdése, valamint a mesterséges intelligencia előnyei és hátrányai. ​

Ezek a könyvek nemcsak informálnak, hanem gondolkodásra is ösztönzik az olvasót, hiszen számos, a mindennapi életünket érintő kérdést vetnek fel.​

„Azt az olvasót, aki … egyre türelmetlenebbül várja, hogy a híres rejtély lényegére térjek, azt remélve, hogy éppolyan kéjes borzongásban lesz része, mint amikor vérfagyasztó horrorfilmet néz, rábeszélném, hogy tegye le könyvemet, mert csalódni fog. Nem izgalmas kalandregényt írok, hanem azt mondom el, miként került kultúránk a kozmikus vagy legalábbis nemcsak földi egyetemesség próbatétele elé, s mi lett ebből” – írja a könyv fiktív előszavában Lem, a nálunk is széleskörűen ismert lengyel sci-fi író. Ha külsődleges egzotikus kalandokban nem is bővelkedik ez a regénye, azért fantasztikum bőven akad benne, s a bejárt gondolati mélységekben való búvárkodás legalább olyan izgalmakat rejt: milyen veszélyekkel járhat az emberiség számára az, ha a katonai hatalom pusztító célokra akarja felhasználni a világűrből érkező értelmes üzeneteket?
Külön érdemes felfigyelni Lem írói stílusára, hasonlatainak költői szépségeire, finom iróniájára.

A kopogás megismétlődött, most sokkal erősebben. Luke az ajtóhoz ment, kinyitotta, és kinézett a holdfényes éjszakába. Először senkit sem látott, de aztán lepillantott. – Na nem – szaladt ki a száján. Az ajtó előtt apró zöld lény állt, lehetett vagy hetven centi. – Hé, Muki – szólalt meg. – Ez a Föld? – Na nem – mondta Luke Derereaux. – Lehetetlen. Ám semmi sem lehetetlen. Fredric Brown fergeteges könyvében a marslakók valóban elözönlik a Földet, s a megjelenésükkel felborul minden… És a földiek szókincsébe bevonulnak „a kis zöld lények”.

Kiadó: Európa, Budapest, 1979 - Fordította: Mach P. Edward

Terjedelem: 262 oldal

ISBN: 9630718391

Kötés: puhatáblás

Állapot: jó állapotú

„A harcos” (The Gunslinger) Stephen King A Setét Torony (The Dark Tower) című epikus fantasy-sorozatának első kötete, amely először 1982-ben jelent meg. A regény egy különleges világba kalauzolja az olvasót, amely ötvözi a western, fantasy, horror és sci-fi elemeit.

A történet főhőse Roland Deschain, az utolsó harcos (gunslinger), aki egy posztapokaliptikus, mégis középkorias világban vándorol, hogy megtalálja a titokzatos Setét Tornyot. Útja során üldözi a titokzatos Feketébe öltözött embert, aki kulcsfontosságú lehet a világok közötti egyensúly megértésében. Roland magányos, elszánt karakter, akinek célja nemcsak a Torony elérése, hanem a múltjával való szembenézés is.

A regény cselekménye álomszerű, néhol töredezett, és különféle idősíkokat ötvöz. Roland útja során találkozik Jake Chambers nevű fiúval, aki a mi világunkból került az ő világába, és kettejük kapcsolata kulcsszerepet játszik a történetben.

„A harcos” egy misztikus, filozofikus, ugyanakkor akciódús mű, amely egy egyedülálló világot tár az olvasó elé. Bár az első kötet stílusa eltér a sorozat későbbi részeitől (mivel King később finomított a történetvezetésen), mégis alapvető jelentőségű a Setét Torony-saga megértéséhez.

A regény a westernfilmek, Tolkieni fantasyk és Sergio Leone filmjeinek hangulatát idézi, miközben King sajátos, sötét történetmesélésével fűszerezi meg. A Setét Torony sorozat King életművének egyik legfontosabb alkotása, amely számos más művével is összekapcsolódik.

Az emberiség a pusztulás szélén álló világát elhagyva a Marsra költözik. Az új kezdet reménye hívja, csakhogy ő magával hozza a régi félelmeit és vágyait is. Azonban a különös, új világ az ősi, kihalófélben lévő marslakókkal és a hatalmas, vörös-arany sivatagokkal teljesen megbabonázza, beleszivárog az álmaiba, és örökre megváltoztatja. Ray Bradbury 1950-ben megjelent műve ma is döbbenetesen friss és lenyűgöző.

– Te vagy a legszebb nő, akit valaha láttam – mondta Raito melegen.
– Ezért vettél feleségül? – kérdezte Begga hamiskás mosollyal. Szép arcát világosbarna hajkorona keretezte.
– Ezért is – hangsúlyozta a férfi, majd magához húzta a nőt. – Senkinek sincs ilyen csinos felesége! Ilyen kislányos derekú, karcsú, szép szemű, bájos asszonya. Csókolj meg!
– Itt? Most? – Begga nevetve bontakozott ki férje karjaiból. – Elfelejtetted, hol vagyunk.
– „A mérhetetlen mindenség közepén” iszonyú távol a lakott és lakatlan világoktól…" – idézett Raito egy verset. Begga válaszul megsimogatta a férfi homlokát:
– Térj magadhoz, szívem. Az igaz, hogy a mérhetetlen kozmosz közepén, de egy harmincszemélyes utasszállító fedélzetén vagyunk, ahol bizony rajtunk kívül is akadnak utasok. Annál is inkább, mert erre a járatra az összes jegyet eladták…