Krimi, akció, thriller

Ez ​a könyv válogatás a szerzőnek a Német Demokratikus Köztársaságban megjelent négykötetes művéből, amely az utóbbi évtizedek legizgalmasabb bűnügyeit ismerteti. Günter Prodöhl, akit érdekfeszítő bűnügyi regényei és elbeszélései, továbbá tv- és rádiószereplései alapján a német közönség már jól ismer, nagy hozzáértéssel és kitűnő irodalmi érzékkel dolgozta fel a nemzetközi kriminálhistóriának azokat a valóban nem mindennapi eseteit, amelyek annak idején lázba hozták a közvéleményt. Egy részük a világsajtót is bejárta, sőt egynémelyikükből regény, film készült. Persze ezek általában a regény- vagy filmíró fantáziája által kiszínezett történetek, amelyek csak alapanyagnak használják fel a valóságban megtörtént tényeket, sőt néha tudatosan elferdítik azokat.
Prodöhl minden ilyen ködösítési kiísérlettel szemben feltárja az általa ismertetett bűncselekmények, illetve bűnügyek igazi társadalmi-politikai hátterét, s ezzel jellemző képet fest azokról a társadalmi viszonyokról, amelyek egyenesen táptalajul szolgálnak az ilyenfajta bűntettek elkövetéséhez.
Az elmúlt esztendők nagy bűnesetei közül, amelyek még frissen élnek emlékezetünkben, feldolgozza a szerző a Nitribitt-féle gyilkossági ügyet, a hírhedt Frofumo-botrányt, a vakmerőségében párját ritkító angliai postavonat-rablást, a Lana Turner-féle holywoodi gyilkossági ügyet, s megrázó módon számol be egy nyugat-németországi gyermekrablási ügy részleteiről.
Prodöhl érdekfeszítő, néhol lélegzetelállítóan izgalmas művét olvasva önkéntelenül is elénk tolakszik a kérdés: vajon milyen lehet az a társadalom, amely lehetővé tesz, megtűr, sőt elősegít ilyenfajta büncselekményeket, ahol ilyen mély lehet az erkölcsi fertő?

"- A rohadt életbe – ordította Thomas, és a kormánykerékre csapott. – Hát neked mindig csak saját magadra kell gondolnod? Hetekkel ezelőtt mondtam neked, hogy az igazgató tanács tagjai és az orvosegyetem dékánjai lesznek ott. Valami furcsa dolog zajlik a kórházban, amit nem mondanak el nekem. De gondolom, ez szerinted nem fontos, mi? Thomas elvörösödött a haragtól, Cassi majd elsüllyedt. Az volt az érzése, bármit mond is, csak rosszabbra fordul tőle minden. Thomas mogorva némaságba burkolódzott. Még irgalmatlanabbul vezetett, s a kocsi sebességét, mire a szikes mocsárhoz értek, kilencven mérföldre vitte föl. Cassi a biztonsági öv ellenére ide-oda billent, amint a kocsi az éles kanyarokat vette. Megkönnyebbült, amikor a saját felhajtójuk előtt lassítani kezdett. Mire a bejárathoz értek, Cassi már beletörődött a partyba. Mentegetőzött, amiért nem értette meg férje szándékait, és szelíden hozzátette: – Te is fáradtnak látszol.

Adam ​Schonberg, harmadéves orvostanhallgató nehéz anyagi körülmények között él feleségével, Jenniferrel, a táncosnővel. Jennifer teherbe esik, és azért hogy a gyereket megtarthassák, Adam félbehagyja tanulmányait, és egy gyógyszergyárnál, az Arolennél helyezkedik el. A virágzó, ultramodern intézmény örömmel fogadja ajánlkozását, s Adam szépen is halad előre. Ámde furcsa dolgokat tapasztal a cégnél. A gyár egy luxushajón rendez továbbképző tanfolyamokat meghívott orvosok számára, akik a hajóútról visszatérve különös személyiségváltozás jeleit mutatják. A fiatalok házasságában is egyre több feszültség gyülemlik fel: egy házastársi veszekedést követően Jennifer hazaköltözik szüleihez, de hamarosan súlyos döntésre kényszerül: orvosa szerint a vizsgálatok arra utalnak, hogy jövendő gyermeke súlyos fejlődési rendellenességgel jönne világra, ezért abortuszra volna szükség. Adam gyanúját az Arolen különös üzelmeivel kapcsolatban tovább erősíti egyik munkatársának eltűnése és egy orvos öngyilkossága. Elhatározza, hogy végére jár a dolognak… A bestseller orvosíró láthatólag túl akarta szárnyalni főművét, a Láz-t – s ez sikerült is neki. Könyve a maga speciális műfajában, a sci-fibe hajló techno-horrorban ismét azokat a rémlátomásokat idézi fel, amelyhez – szerinte – a teljesen gépesített, elembertelenedett és elüzletiesedett modern gyógyászat vezethet. Cook szabadon engedi fantáziáját, mely egy abszurd és hátborzongató „szép új világ”-ba sodorja. Története – az ifjú medikus és felesége, a táncosnő története – hátborzongató kalandfilmhez hasonlít – s pompásan kielégíti az olvasó mese- és borzongásigényét.

Adva van egy csinos, fiatal orvosnő, két férfi – egyikük maga is orvos, másikuk Columbo-stílusú nyomozó- akik között a nő ingadozik. Értetlen, akadékoskodó felettesek, segítőkész kollégák. Meg a New York-i maffia, amely szenvtelenül teszi a dolgát: gyilkos és gyilkol. Ezúttal csak azt nem érti senki, hogy miért is? Mindent és mindenkit elborít a vakság. Laurine, a hősnő és az olvasó egyaránt úgy érezheti, lidércálomban él, ahol egy gigantikus puzzle-t kellene összeraknia, és a darabok még csak illeszkednek valahogy, de hogy az egészből mi lesz, nem tudni… egészen a végkifejletig, mely még a legrafináltabb, krimik tucatjain edződött olvasónak is tartogat meglepetést.

Hosszú ​hetekig vezette az amerikai bestsellerlistát ezzel a regényével Robert Ludlum, aki mindmáig a legnépszerűbb lektűrírók egyike. Ludlumnak nem ez az egyetlen regénye, mely a második világháborúban játszódik, de alighanem ez a legeredetibb, mint ahogy igazán „ eredeti” az ötlet is, amely részint az amerikai titkosszolgálat, részint a Gestapo berkeiben vetődött fel, s amely kétségtelenül az egész háború legcinikusabb akciójává vált. 1944-ben ugyanis mind a náci hadvezetőségnek, mind az amerikai főparancsnokságnak súlyos gondjai támadtak. Egyrészt Peenemündében, a Keleti-tenger mellékén, ahol a német „csodafegyver”, ,a V-2 közvetlenül a befejezés előtt állt, elfogyott a speciális ipari gyémántkészlet; másrészt a normandiai partraszállást előkészítő szövetséges légi főparancsnokság (az érdekelt amerikai konszernek üzleti ellenállása miatt) nem tudta megoldani egy döntő fontosságú repülőgépműszer előállítását, és ez az egész inváziós hadműveletet veszélybe sodorta. Ekkor született meg a „nagy tipp”. Mivel mind a két fél rendelkezik azzal, amire a másik rászorul – cseréljenek! Az akció üzleti bonyolítását Rhinemann, a bankár vállalta, a technikai lebonyolítást pedig az amerikai titkosszolgálat egyik tapasztaltabb tisztjére, David Spauldingra bízták. Csakhogy sem Rhinemann, sem Spaulding nem tudott arról, hogy a nácik és az amerikaiak a csereüzleten kívül abban is megállapodtak, hogy a csereüzletet végrehajtó személyeket egytől egyig elteszik láb alól. CSAK TANÚ NE MARADJON! A mit sem sejtő Spaulding egy véletlen esemény nyomán döbben rá arra, hogy valójában mi is vár reá…

Klasszikus krimi: egy fiatalember megöli a szeretőjét, s utána elkezdődik nyomozás, a bizonyítás, majd lesújt a büntetés. De talán még izgalmasabb, hogy mi történt előtte? Miért ölt Clyde? Miféle erők játéka végez az áldozattal is, a tettessel is? Furcsa dolog, de a nagy naturalista regényben végül minden jelképpé válik, minden túlmutat önmagán, s amikor az olvasó leteszi a krimit, már tudja, hogy többet és mást is kapott: társadalom kritikát és annál is többet – erkölcsfilozófiát. Miután ugyanis meggyőződünk róla, hogy Clyde-nál sokkalta bűnösebb a társadalom, amely a maga konkrét és elvont mechanizmusával bűnbe hajszolja, felvetődik egy mélyebb és nehezebben megválaszolható kérdés: ez a társadalmi meghatározottság mennyiben veszi le a felelősséget a tettes-áldozat válláról? Vagyis a regény minden látszólagos egyszerűsége ellenérei s több síkon játszódik – talán ennek köszönheti maradandóságát.

A ​könyv egyesíti magában a ma legnépszerűbb és legkelendőbb elemeket: a kórházi környezetet, az AIDS vírustól való félelmet, sci-fit, horrort és a detektívregények szokásos fogásait. Egy álmos déli kisváros kórházában egy halálos kórral megfertőzött injekcióstű indítja el a folyamatot, amely hamarosan mindenkit rettegésben tart. A HIV-4 vírus, mely néhány hét alatt megöli áldozatát, előbb egy üzletembert támad meg, majd egy ártatlan kislányt, egy hivatalnokot, egy csoport tinédzsert. A hatóságok tehetetlenek, a lakosságot megbénítja a félelem. Csupán egy fáradhatatlan rendőrnyomozó és egy nagyvárosi riporternő nem hagyja abba a kutatást, hogy felderítsék a gonosz erőt, mely a titokzatos járvány hátterében áll… „Brisbane lakói – mi vagyunk a jövő. Fajunk csak akkor maradhat fenn, ha adaptálódik a vírushoz. Ne féljetek tőle. Csatlakozzatok hozzánk.” Vajon egy őrülttől származik ez az üzenet? Egy különös szektától? Vagy – amint néhányan hiszik –, más bolygóról való lényektől? Brisbane lakói nem tudják, mi az igazság, csak azt tudják, hogy a szörnyű kór, mellyel szemben tehetetlenek az orvosok, mindannyiukat fenyegeti. Haldoklás, pánik, titokzatos események, és persze végül a kór illetve a gyilkosok megfékezése a könyv utolsó lapjáig rendkívüli izgalmakat kínál az olvasónak.

Paul ​Sheldon sikeríró, a szépkeblű közönség bálványa befejezi legújabb és legjobb regényét, minek örömére jól benyakal, és kábán autóba vágja magát. Egy veszélyes útkanyarban utoléri az észak-amerikai Sziklás-hegységben nem ritka hóvihar. Isten háta mögötti, magányos tanyaházából bevásárolni indul kisteherautóján Annie Wilkes, a Sheldon-regények könnyes rajongója. Az árokba borult autóroncsban kedvenc szerzőjére ismer, kinek összetört testében alig pislákol az élet. Kihúzza az árokból. Hazaviszi. Életre kelti. Új Sheldon-regényt akar. Csak magának.

Stephen King (1947-) amerikai író pályafutása eddigi csaknem ötven évében horrortörténetek, sötét, rejtelmes regények és krimik tömkelegét jelentette meg. A Ragyogás, a Christine, a Holtsáv vagy a Kedvencek temetőjének szerzője az irodalmi popkultúra legfontosabb alkotója, aki 2003-ban vehette át „Az amerikai irodalomhoz való kimagasló hozzájárulásért” járó medált. Emellett többek között Bram Stoker, O. Henry, World Horror Convention, Hugo és Brit Fantasy díjjal, 2015-ben pedig Edgar díjjal jutalmazták munkásságát. A Tortúra 1987-ben jött ki, 1990-ben hollywoodi film készült belőle Kathy Bates főszereplésével; Paul Sheldon író nyomasztó történetét a világ számos országában színpadra alkalmazták: idén ősszel Bruce Willis alakításával tűzik műsorra a New York-i Broadway-n.

„Stephen King a gótikus horror nagymestere: nemcsak történetmondóként kiváló, hanem a képalkotása is döbbenetes.” (Joyce Carol Oat)

„Jeffrey nagyot nyelt, mert összeszorította a torkát a félelem. Csak néhány másodperce fecskendezte be a Marcaine-t. A próbaadag eredménye ellenére lehet, hogy vénába ment? Szakmai pályafutása során volt már dolga ilyen ellentétes reakcióval egy helyi érzéstelenítés során, és az eset lesújtó volt. A rendellenes szívverések gyakorisága növekedett. Miért gyorsul a szívműködés, és miért ilyen zilált ritmusban? Ha az érzéstelenítő adag intravénásan került be, miért nem zuhant le a vérnyomás? Jeffrey pillanatnyilag nem talált választ ezekre a kérdésekre. De orvosi tapasztalatai során kialakult hatodik érzéke megszólaltatta agyában a vészcsengőt. Valami abnormális dolog történik! Valami, amit nem tud megmagyarázni, még kevésbé megérteni…”

Wolfe, ​a regény főszereplője, különös sorsú ember. Egy előkelő angol lap tulajdonosának fia, maga is újságíró, s emellett tisztje az angol hadseregnek. Mindez lehetővé teszi, hogy olyan helyekre, helyzetekbe vezesse sorsa, időnként megbízatása, ahol forró a talaj, ahol a riporter könnyen otthagyhatja a bőrét is.
Ott van a spanyol polgárháborúban, Finnországban az orosz-finn háború idején, Norvégiában a németek támadásakor, ott látjuk a sivatagi harcokban, Görögországban, Új-Guineában, Sztálingrádban, a francia partraszállásnál Olaszországban, tehát a második világháború szinte minden fontos hadszínterén. Kalandvágy hajtja? Talán az is. De mindenesetre nem a szokásos értelemben, mert ezt a szűkszavú, fegyelmezett, ízig-vérig angol fiatalembert valami egészen más szenvedély fűti, valami nagyon mély és férfias szenvedély, amely élményeivel, tapasztalataival párosulva korának alapvető kérdésében készteti állásfoglalásra.
J. Aldridge, az író és hőse között nem nehéz észrevenni a rokonságot. Könyve nemcsak kiváló művészettel megírt, hallatlanul izgalmas riportregény, hanem a fasizmussal vívott harc során megmutatkozó emberarcok és magatartások egyik leggazdagabb, legszínesebb dokumentuma.

John ​Nordyke, a Yale egyetem huszonegy éves biológia szakos hallgatója hajnalban ébred egy zaire-i falu szélén, Bumbától északra. Megfordult izzadságtól nyirkos hálózsákjában… Nyugtalanul aludt; ahogy föltápászkodott, gyöngének érezte magát, szédült. Határozottan
rosszabbul volt, mint előző este… Maláriám van, gondolta, bár megelőzésül gondosan szedte a klorokinolin-foszfátot… Bizonytalan léptekkel bement a faluba, és érdeklődött, hol találja a legközelebbi klinikát. Egy vándorlelkésztől megtudta, hogy a néhány kilométerre keletre fekvő városkában, Yambukuban működik egy belga missziós kórház…" Az amerikai fiatalembernek azonban nem maláriája volt: a titokzatos Ebola-kór végzett vele. Hasonló sorsra jut több más beteg is, de nem az elmaradott trópusi tájakon, hanem az Egyesült Államok legmodernebb nagyvárosaiban, sőt: legkorszerűbb klinikáin. Az egyre dühödtebben tomboló, rejtélyes járvány megfékezésére a legkiválóbb szaktekintélyek fognak össze: orvosprofesszorok, biológusok,
járványkutatók. És magánnyomozásba kezd a becsvágyó, fiatal orvosnő, Marissa is. Vajon milyen eredménnyel?

Amikor Kivi, a hideg fénnyel csillogó szemű kisfiú megszületik, még senki sem gondolja a családból, hogy a gyerek valójában génmanipulált. Csak az apja tudja a titkot, aki a beavatkozást végrehajtotta azzal a céllal, hogy igazi zsenit hozzon létre. A családban azonban egyre több megmagyarázhatatlan, szörnyű tragédia történik, miközben a kis zseninek láthatóan nincsenek érzelmei… De a legrettenetesebb események még hátravannak – de mi történik közben Kivivel? Hátborzongató történet – csak felnőtt olvasóknak!