Ismeretterjesztő, tudomány

Czeizel Endre: Az élet él és élni akar

Czeizel Endre genetikus, orvos és tudományos író egyik legnépszerűbb műve. Az "Az élet él és élni akar" című

A könyv célja, hogy bemutassa az emberi élet keletkezését, a gének működését, és a genetikai kutatások jelentőségét az egészségmegőrzésben. Czeizel a prevenció fontos, különös tekintettel a születési rendellenességek megelőzésére. A mű érdekessége, hogy a tudományos ismereteket élettörténetekkel és saját kutatói tapasztalataival gazdagítja, így nemcsak tanulságos, hanem lebilincselő olvasmány is.

Szereti Ön a macskát? Az ősi korokban istenként tisztelték, a modern korban, sok családban emberként szeretik. Ez a szeretet juttatja e kis állatot a különböző otthonokba, egyre nagyobb számban lakótelepi lakásokba is.
A macska történetéről, fajtáiról, tenyésztéséről, táplálásáról szóló könyv pontos, gyakorlati útmutatója lehet bármelyik macskatartónak, és egyben érdekes, élvezetes olvasmánya a sok-sok macskakedvelőnek, és teljes képet ad a macskakultusznak az utolsó évtizedben alig felmérhető méretű gazdasági és tudományos eredményeiről is. Ismerteti a macskaegyesületek egész világra kiterjedő fejlődését, nemzetközi kapcsolatrendszerét.
A szerző nagy gondot fordít arra, hogy megkedveltesse ezt a szép kulturált hobbit.

„Kígyónak lábsó, madaraknak fogsor.”
Ki ne ismerné Bubó doktor örökbecsű tanácsait, amelyekkel azonban a gyakorlatban keveset kezdhetünk. Nem így Graf doktor tanácsaival.
Az állatorvos szerző – a halak kivételével – minden otthon tartható állatcsoporttal foglalkozik. Külön erénye a könyvnek, hogy olyan állatok is szerepelnek benne (pl. teknősök, kígyók, majmok), amelyek betegségeiről, gyógykezeléséről eddig szinte semmi nem jelent meg magyarul.
A betegségeket egyszerűbb megelőzni, mint gyógyítani. Ehhez találunk tippeket az állatok tartásáról szóló részben. Ha mégis bekövetkezett a baj, a műből megtudhatjuk, mikor és hogyan kezeljük a saját kedvenceinket, és milyen tünetek észlelésekor forduljunk haladéktalanul állatorvoshoz.
A könyv hasznos segítője lehet még a gyakorló állatorvosnak is.

Az újabb kori magyar történeti ikonográfiai kutatás vezető személyisége Rózsa György, több művet (pl. Budapest régi látképei. 1493–1800, 1963; Magyar történetábrázolás a 17. században, 1973; Negyvennyolc a kortársak szemével (Spira Györggyel közösen), 1973; A Történelmi Képcsarnok legszebb festményei, 1977; Városok, várak, kastélyok. Régi magyarországi látképek, 1995) és tanulmányokat (Petőfi képmásai, 1951; Kazinczy Ferenc a művészetben, 1957; A magyar vedutakutatás módszereiről, 1970; Széchenyi ikonográfiája, 1991) tett közzé a történeti ikonográfia legkülönbözőbb témaköreiben. Ez a kötete magyar, német és angol nyelven a magyar városok, várak, kastélyok régi látképeit mutatja be.

A könyvből bárki könnyen megtanulhatja José Silva világszerte elterjedt módszerét, amit többek közt a következőket ígéri: önbizalma szárnyakat kap; memóriája hihetetlen mértékben javul; tanulásának gyorsasága és hatékonysága megsokszorozódik; kiegyensúlyozottabb, optimistább és energikusabb lesz; elsajátíthatja az öngyógyítást és a pszichikus gyógyítást; könnyen lefogyhat, leszokhat a dohányzásról; kreativitása fokozódik; jobbá teheti házasságát; kifejlesztheti hatodik érzékét.

„Ez a képes album leginkább egy utazáshoz hasonlít. Olyan, mintha vonatablakból vagy egy kiránduláson itt-ott megállva gyönyörködnénk az elénk táruló látványban. Bár kedves elfoglaltság az ilyesmi, azért akad némi felelősségünk is a szemlélődésben, hiszen ha már itt van előttünk sok-sok fotográfiában elbeszélve ez az ország – a hazánk, semmi esetre sem tehetünk úgy, mintha távoli földrészt bolygatnánk a tekintetünkkel. Mitől jellemzőek ránk a felvételeken látható városok és emberek, és egyáltalán, miként vagyunk felismerhetők mi, magyarok a saját hazánk látványában, miközben egy nagyobb közösség, Európa polgárainak is valljuk magunkat. Erről szól ez a könyv.” (D. Szabó Ede)
2004.

Joy ​Adamson – akinek neve Elzáról, a kenyai nőstény oroszlánról szóló elragadó könyveiből jól ismert előttünk – most új és hasonlóan lebilincselő állattörténetet mond el. A történet középpontjában ezúttal egy gepárd, Pippa áll, akit egy Kenyából távozó család ajándékoz a szerzőnek, mivel megbízható otthont akarnak találni dédelgetett kedvencüknek. A szerző elhatározza, hogy ezt a nagy macskafélét visszaadja a szabad természetnek. E feladat megoldása azonban számos nehézséggel jár, mert mindeddig egyetlen szelídített gepárd sem volt hajlandó visszatérni a vadonba.
Pippa új barátjának mérhetetlen türelemre, megértésre és kitartásra van szüksége önként vállalt munkájának sikeres végrehajtásához. A gepárd lassanként kezd távol maradni a tábortól, eleinte rövid, később hosszú időszakokra, bár közben élelemért visszajár oda, ha éppen nem tudott zsákmányt ejteni. Látogatásai alkalmával mindig szeretetre méltóan viselkedik. Végül egy vad gepárdban lel párjára. A kísérlet sikerült: Pippa független életet kezd élni. Ez azonban nem vezet a szerzővel való kapcsolata megszakadásához, és amikor első kölykei megszületnek, el is vezeti őt hozzájuk.
A vadon élete könyörtelen: három alkalommal összesen tizenegy kölyköt hoz világra, de csak három marad életben. Ezek körül is egyet lábsérülés ér, és csak gondos orvosi kezeléssel sikerül megmenteni.
Nem kevésbé gyötrelmes azonban olyasvalakinek az élete sem, aki arra vállalkozik, hogy több éven keresztül egy vad gepárd családjával tartson kapcsolatot. Joy Adamson naponta hosszú utat tesz meg a gepárdokhoz, a sokszor térdig érő sárban. Helyzetét még nehezebbé teszik a szörnyű árvizek és a rémítő bozóttűz is. Gyakran a hőség óráiban, állandóan nehéz teherrel megrakodva járja keresztül-kasul a bozótost, ahol bármelyik pillanatban elefántcsorda rohanhat elő, vagy oroszlánok gömbölyű fülei bukkanhatnak elő a fűből.
Emellett számtalan lelkiismereti kérdés is felmerül benne: meddig nyújthat segítséget, ha a gepárdok betegek vagy éhesek? Megteheti-e ezt egyáltalán anélkül, hogy megzavarná őket a vadon életéhez való alkalmazkodásukban? A három esztendő története, melynek folyamán Pippa és kölykei fejlődését kíséri nyomon, éppoly érdekfeszítő és éppannyira tudományos megfigyeléseken alapuló, mint Elzával való kapcsolatának leírása. Ezenkívül a szerző abban az egészen különleges helyzetben van, hogy beszámolhat a szeretetre méltó, kecses, de ugyanakkor titokzatos gepárd – a pettyes szfinx – és a nagyszerű Elza jellemében rejlő különbségekről is.
A szerző teljes és különlegesen szép fényképanyaggal egészíti ki e történetet, amelyből tizenkét oldalnyi színes képet, és hatvannégy oldal fekete-fehér nyomású illusztrációt mellékeltünk.