Életrajzok, vallomások

Halász Zsuzsa "Legyen úgy, mint régen volt" című könyve a Miért hiszek sorozat XI. köteteként jelent meg. A könyvben Halász Zsuzsa beszélget Tolcsvay Bélával, a neves magyar zeneszerzővel és előadóművésszel. A kötet 2004-ben jelent meg a Kairosz Kiadó gondozásában, 120 oldalon, puha kötésben. ​

A könyvben Tolcsvay Béla életútját, zenei pályafutását és hitbéli meggyőződését ismerhetjük meg. A beszélgetés során szó esik a magyar zenei élet alakulásáról, a hagyományok megőrzéséről és a művészet szerepéről a társadalomban.

Ki ​volt Radó Sándor? Hogyan, és miért vált az újpesti cigánysorról induló zsidó kereskedő fiából a 20. század talán leghíresebb magyar földrajztudósa és térképésze, valamint a második világháború kimenetelében számottevő szerepet játszó svájci szovjet hírszerző szervezet világhírű, „Dóra” fedőnevű vezetője?

A különleges életutat feltáró mű olyan számtalan ténnyel, dokumentummal alátámasztott, hiteles memoár, amely izgalmasabb bármely kémhistóriánál. A Dóra jelenti új, gazdagon illusztrált, teljes kiadása még többet tartogat az olvasó számára, mint az 1971-ben megjelent könyv. Az annak idején a szovjet katonai cenzúra által kihagyatott részek most látnak először napvilágot. Ezekből megtudható, illetve pontosan beazonosítható közel 60 olyan személynek és hírforrásnak a neve, akik a Radó csoportot információkkal látták el, illetve munkáját segítették. Megismerhető továbbá a „Dóra” és a moszkvai Központ közötti üzenetváltás eddig ismeretlen mintegy 45 rádiótávirata, amely értékes adalékul szolgálhat a történészek további kutatásaihoz is.

Tizenkét ​éve diagnosztizálták a depressziómat. Akkor azt hittem, ez annyit jelent, őrült vagyok, elmebeteg, bolond. A kilencvenes évek elején még jóval kevesebbet lehetett tudni erről a betegségről, mint ma. Könyvemet azért írtam, hogy segítsek a sorstársaimnak: ha elolvassák, reményeim szerint sokkal rövidebb ideig tartó és kevésbé éles fájdalmat éreznek majd, amikor meghallják a lesújtó ítéletet: depresszió. Mint talán sokan emlékeznek rá, pályámat a nyolcvanas évek végén rádiós újságíróként kezdtem, később a képernyőn is felbukkantam. Egy ideje kulturális rendezvények, filmek sajtófőnöki teendőit végzem, általam tehetségesnek tartott művészeket népszerűsítek az írott sajtóban. 2000-ben elnyertem a Cosmopolitan női magazin nagydíját. „Te vagy a legjobb” voltam, újságírói kategóriában. Akkor azt írtam: „Szenvedélyem a klasszikus újságírás. Örömmel tölt el, ha sok-sok sztár után egy-egy fiatal, pályakezdő színészt-színésznőt én fedezek fel, és az én szememen keresztül ismertethetem meg őket a színházba járókkal, a magyar film szerelmeseivel. Hiszek abban, hogy a szuverén, autonóm ember jutalmánál, a szabadságnál nincs nagyobb jutalom.” Ez öt éve volt. Ma sem gondolom másként. Én ebben hiszek. Csak ebben. Albert Györgyi

Rákóczi Ferenc történetírói munkássága szorosan összefonódik a szabadságharc történetével. A harcok kezdetétől feljegyzett események, diplomáciai levelezése, politikai iratai, kiáltványa a történetíró későbbi művét előlegezik. A szabadságharc kezdetől foglalkoztatta a gondolat, hogy a történelmi eseményeket – melyeknek részese, szemtanúja volt – feldolgozza. Megírására csak később került sor. 1715-től 1717-ig a Párizs környéki Grosbois-ba vonult vissza, az itt töltött két év alatt készültek az Emlékiratai, a szabadságharc története „1703-tól annak végéig”.
Rákóczi Ferenc műve a 18. század kimagasló gondolkodójának alkotása, kortörténeti dokumentum. Fontos és értékes politikai, társadalomtudományi irat, amely a szabadságharc katonai története mellett a politikus Rákóczi életének, tetteinek történetét is összegzi.

Dénes Zsófia – aki pár hónapon keresztül Ady menyasszonya volt – könyvében nemcsak a halhatatlan költőről, hanem az esendő emberről is ír, mégpedig olyan érzelmi közelségből fakadó őszinteséggel, ami csak egy egész életre szóló, eltéphetetlen belső kapcsolatból fakadhat.

Sheila Hocken gyengénlátó családba született. Vele született szembetegsége az évek alatt annyit romlott, hogy húsz éves korára teljesen megvakult. Ez mindannyiunknak nehezen kezelhető tragédia lenne, Sheila azonban erőt merített belőle. Dolgozott, sportolt, szórakozott, mint bármely látó ember. Így a tudatos lány jutalma, hogy egymásra találtak Emmával, a játékos, vakvezető labrador kutyával. Megismerkedésük és egy életen át tartó barátságuk történetét írja le Sheila Hocken a boldog feleség és családanya, aki az orvostudomány fejlődésének köszönhetően közben visszanyerte a látását. Sheila Hocken Notthingamben vakvezetőkutyaiskolát nyitott, hogy megadja másoknak is azt az általa is tapasztalt szabadságot, amit egy jól képzett vakvezetőkutya, barát nyújthat egy gyengénlátó vagy vak ember számára

Orvosi ​pályám kezdetén, amikor még telve voltam ambícióval, és illúziókkal, jött a behívó s a keleti frontra vezényeltek. A nagy kaland helyett nemzeti tragédiát láttam. Naplómban a valósághoz híven írtam le mindazt, amit átéltem a romantikus kezdettől, a súlyos harcokon át a doni katasztrófáig. Az első vonalban küzdők és utolsóként visszavonulók orvosa voltam. Láttam honvédeink bátorságát, s egyre romló körülmények ellenére, helytállását. Velük éltem át a visszavonulás minden megaláztatását és györtelmét. Megismertem a „szövetséges” és az „elleneség” igazi arcát. Emlékeztetni szeretném mindazokat akiknek férje, édesapja, rokona ott veszett a Donnál és azokat, kiknek az a hadjárat már csak történelem, hogy zalai és somogyi bajtársaim katonához méltóan, hősiesen harcoltak, még ha értelmetlen is volt a cél, melyért életüket áldozták. Tiszteletre és megemlékezésre érdemes az a több százezer magyar, akik elestek a harc alatt, vagy megfagytak a hómezőkön, s most oly távol a hazájuktól, jeltelen sírban alusszák örök álmukat.

Regény ​Szent László királyról a múltban, a jelenben és a jövőben. Krónika, regény, dráma, interjúk, tanulmányok, helyszíni közvetítés, napló, levelek és vallomások. Kodolányi János levele Ignácz Rózsához, mint bevezetés, Makkai Ádám rövid „előszó helyett” című írásával.
Mint Makkai Ádám – az írónő Amerikában élő fia – rövid bevezetőjéből megtudjuk, Ignácz Rózsának több regénye is maradt kéziratban. Ezek közül A születésnap körül című 1982-ben az Egyesült Államokban jelent meg. Az Ünnepi férfiúval kivártunk, hogy itthon adhassuk ki.
Az igen érdekes regény Szent László alakját és a vele kapcsolatos hagyományokat mutatja be a múló időben. László királyt a magyar történelem egyik legnagyobb egyéniségének tekinti, aki tartalmas és tartós szintézist tudott teremteni a keletről hozott ősi hagyományok és a nyugatról kapott kereszténység, az európai kulturális értékek között.
A Szent László-képet érzékletesen, személyesen rajzolja meg. A személyesség az írói kompozíció felépítéséből is kiolvasható: először tárgyilagos, később a személyes motívumok kapnak nagyobb szerepet. A regényírói, esszéírói attitűd váltakozik a műben, míg a könyv zárófejezetei már inkább a mű születésének körülményeit, azaz a 40--50-es évek nehéz tapasztalatait írják le.

Kik táncoltak a kongresszuson? – Császári ünnepek a Schlossparkban – A Monarchia utolsó hóhéra – Az uralkodóház pásztorórái – Ferenc József kedvese, Anna Nahowski – Rudolf trónörökös és Mizzy Caspar – Vetsera Mária élete – Merénylet őfelsége ellen – Az első osztrák orvosnő – Esterházy gróf tragédiája – A sokoldalú Rudolf trónörökös – Ittebei Kis Miklósné, született Schratt Katalin audiencián – Ferenc József és Schratt Katalin titkos házassága – A kötelességtudó császár – Erzsébet királyné flörtje az álarcosbálon – Sisi, ahogy még senki sem látta – Korfu, Sisi menedéke – Sisi halála Genfben – A gyilkos Lucheni koponyáját Bécsben őrzik – Redi ezredes, a Birodalom árulója.

Komolyan mondom, kezdek aggódni. Ez itt már a negyedik könyv, amely az én aranycsengésű, ám egyébként végtelenűl szerény nevem alatt jelenik meg. Rossz rágondolni, mi lesz, ha ez elhatalmasodik rajtam. Ott volt Bernard Shaw. Vagy gondoljunk Jókai Mórra. Ők is nekiültek, írták egyik könyvet a másik után és mire jutottak? … Uramatyám, lehet, hogy ez már a halhatatlanság? És az egész együtt: egy csodálatos tehetség elindulása, kibontakozása, szárnyalása, emelkedése… emelkedése… emelkedése… És ez már így megy harminchét éve. Meddig lehet ezt csinálni? Csoda, hogy még nem szédülök. Na, most azért vigyázzunk. …..

Rögtön az elején tisztázzunk valamit. Ez a könyv nem memoár. Ez a könyv nem helyreigazítás vagy kérkedés. Ez a könyv bosszú. Bosszúm mindazokon, akik erőszakkal másnak akartak láttatni és azokon, akik erőszakkal másnak láttak. Ez a könyv minden hibájával együtt az én könyvem. Van benne recept és vers. Van benne szerelem és színház. Van benne lent és fent. Mert ez a könyv az életem.