Történelem, politika

Havas Henrik és Végvári József közösen írt könyve, „A cég árulója”, egy izgalmas, leleplező jellegű mű, amely a magyar titkosszolgálatok világába enged bepillantást. A könyv a rendszerváltás utáni időszakban játszódik, és részletesen bemutatja a titkosszolgálatok működését, azok belső viszonyait, valamint a hatalom és az információáramlás összefüggéseit.

A cím az árulás és a titkok eladásának témájára utal, középpontjában egy olyan történet áll, amely a lojalitás és az önérdek konfliktusát vizsgálja. Havas és Végvári stílusosan tárja fel a politikai intrikákat, és a könyv különösen azok számára érdekes, akik szeretnék megismerni a titkosszolgálatok rejtett világát, valamint az ahhoz kapcsolódó erkölcsi és politikai dilemmákat.

Az írás nemcsak dokumentarista elemeket tartalmaz, hanem az írók személyes nézőpontja és tapasztalatai is megjelennek benne. A könyv olvasása betekintést nyújt a magyar történelem egy kevésbé ismert, de rendkívül fontos szeletébe.

A ​helyszínek változatosak: Schönbrunn, a belgrádi „Arany Tokhalhoz” címzett kocsma, Vilmos császár jachtja, egy sáros határfolyó Bosznia és Szerbia határán, rozoga kunyhó, koldusszegény parasztokkal, a szarajevói bazár és a bécsi Hofburg, következésképpen azok, akik ebben a feszülten érdekes dokumentumregényben megszólalnak, maguk is igen különböző egyéniségek. I. Ferenc József, Montenuovo herceg, egy tüdőbeteg, égő szemű diák, Herberg, a szervezett német munkás – és a statisztéria: színes uniformisba bújt hadseregek. Felbukkan néha a titokzatos Apis ezredes, aki a nagy merénylet szálait mozgatja, megszólal a belgrádi orosz követ, az „Arany Tokhalhoz” címzett füstös helyiség pincére pedig információkat szállít a „Fekete Kéz”-ről, talán a „Fehér Kéz”-nek.
Olyan könyv Ferdinand May dokumentumregénye, mintha nem is könyv lenne, hanem hirtelen vágásokkal előreszökkentő mozgófilm. Témája a szarajevói merénylet, amely után semmi sem volt ugyanolyan a Balkánon és a nagyvilágban, mint azelőtt.
És bár jól ismerjük az eseményeket is, a következményeket is, érdeklődéssel figyeljük, miként közeledik a Miljacska hídjához Ferenc Ferdinánd gépkocsija a délszlávok nemzeti ünnepén, Szent Vitus napján.

A nyomtatásban és filmen egyaránt világsikert aratott nagy „történelmi riport” a nyugat-európai hadszíntér egyik legdrámaibb csatáját, az arnhemi Rajna-híd birtoklásáért vívott ütközetet beszéli el, amely egyúttal a második világháború legnagyobb légidesszant-hadművelete volt.
1944. szeptemberében egy teljes angol-amerikai hadosztályt szállítottak át a szövetségesek felszereléssel, tüzérséggel, járművekkel egyetemben Angliából Hollandiába, hogy a Rajna hídjait elfoglalva, biztosítsák az előretörő angol páncélosoknak a folyón való átkelést Németországba. Ha sikerül a merész terv, talán hamarabb véget ért volna a világháború.
De messze volt a híd…

Ha nem aznap lövik le Kennedy elnököt, s Peter Miller emiatt nem állítja le a kocsiját az autópályán, akkor a szabadúszó újságíró nem veszi észre a száguldó mentőautót, nem szerez tudomást egy szerencsétlen öregember öngyilkosságáról, nem kezd nyomozásba egy volt SS százados után… S talán nem létezne ma Izrael állam sem.
Frederick Forsyth, A Sakál napja című regény Magyarországon is jól ismert szerzője ismét egy rendkívül izgalmas művel lepi meg olvasóit. A nyomozás célpontja pedig nem egyéb, mint az egykori SS-tagok szervezete: az Odessa.

A nagy érdeklődésre való tekintettel újra megjelenik – változatlan kiadásban – a második világháború egyik legizgalmasabb mozzanatának története.
1941. december 7-én a japán légierő meglepetésszerűen megtámadta Pearl Harbort, a Hawaii-szigeteken fekvő amerikai haditengerészeti támaszpontot. A hivatalos amerikai propaganda akkor úgy magyarázta az eseményeket, hogy Japán – elaltatva Washington éberségét – orvul, alattomosan támadott. Később kétségek támadta, hogy így volt-e ez valójában. Kiderült, hogy Washingtonban feltétlen tudniuk kellett Japán eltökélt szándékáról. A második világháború után folytatott vizsgálatok eredményeként sok izgalmasat megtudunk a könyvből arról, hogy a fentiek ellenére mégis miért került sor Pearl Harborra, s a történészek még ma is vitatkoznak róla.
A Pearl Harbor elleni támadás története lebilincselő olvasmány.

A ​négy és fél évig tartó első világháború az imperialista, militarista császári Németország és szövetségesei irtózatos vereségével ért véget. A Hohenzollern-monarchia nemcsak katonailag omlott össze, az imperialista vérengzés kárvallottjainak, a dolgozó néptömegeknek az 1918. novemberi forradalma magát a rezsimet is elsodorta. A munkásosztály és szövetségesei – a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hősi példáját követve – megkísérelték, hogy győztes forradalmuk gyümölcseként megteremtsenek egy békeszerető, szocialista Németországot. E történelmi jelentőségű kísérletet azonban – a csatatereken riválisaitól, az antantimperialistáktól térdre kényszerített – a junker-nagytőkés osztályszövetség, a jobboldali szociáldemokrácia segítségével, egy példátlanul véres ellenforradalommal meghiúsította. A kapitalista kizsákmányoló rend – létrehozva a Weimari Köztársaságot – megmenekült. Tizenöt évvel a háború befejezése és az ellenforradalom győzelme után maga a Weimari Köztársaság is megsemmisült. A helyére lépő fasiszta diktatúra – húsz évvel a versailles-i béke aláírása után – kirobbantotta a második világháborút. Farkas Márton műve 1918 eme sorsdöntő eseményeire irányítja az olvasó figyelmét, felhasználva az NDK és az NSZK levéltárainak gazdag iratanyagát, s a hazai és nemzetközi kutatások legújabb eredményeit.

Szabó ​László hadtörténész új ismeretterjesztő műve az első világháború kezdeti eseményeinek forgatagában Galícia harcmezőire, PrzemysI védőrendszerének erődeibe, a Kárpátok hegyei közé kalauzolja el az olvasót.

1914 nyarán és őszén az akkori Magyarország lakosai szeretteikért aggódó félelemmel várták a keleti hadszíntér híreit, ahol az osztrák-magyar hadsereg fő erői elkeseredett küzdelemben csaptak össze az orosz cár katonáival, és magyar katonák tömegei véreztek el idegen érdekekért.

A háború csakhamar egy lengyel város nevét tette ismertté. Przemysl neve összeforrott a reménytelenséggel, az éhezéssel, az emberi szenvedések kálváriájával. A könyv nyomon követi a körülzárt osztrák-magyar csapatok küzdelmét az éhséggel, a fagyos téllel, a körülzáró cári erők vasgyűrűjével.

Miért kellett katonák tízezreit feláldozni, PrzemysI védőit fagy- és éhhalálra kárhoztatni? A szerző az okokat keresve felvázolja a diplomáciatörténeti hátteret, a bécsi és pétervári politikai és katonai célokat, döntéseket, majd tanúi lehetünk a keleti hadszíntér nagy csatáinak, a Krasnik, Komarów, Lemberg, Limanowa, a Kárpátok és a PrzemysI körül dúló harcoknak.

Szabó László, magyar történész és író, számos munkájában foglalkozott az első világháború magyar vonatkozásaival. Az Doberdó, Isonzó, Tirol című könyve az első világháború olasz frontjának történetét mutatja be, különös tekintettel a magyar katonák hősiességére és szenvedéseire.

Przybylsky Péter történész és publicista több művében foglalkozott a Kádár-korszak és a magyar történelem sötét időszakaival, különösen a politikai perek és az 1956-os forradalom utáni megtorlások témájával. Az "Akasztófa és amnesztia" egy

A könyv fókuszában az áll, hogyan használta a Kádár-rendszert és a bűnbocsánatot a hatalom megszilárdítására. A kivégzések, bebörtönzések, majd az amnesztia politikája célzottan szolgálták az ellenállás megtörését és az új rendszer legitimációjának megerősítését. A szerző alaposan dokumentálja a politikai döntéseket, a perek hátterét, és rávilágít az

Ha érdekel, érdemes elolvasni ezt a művet, mert átfogó képet ad a korszak eseményeiről, a téma érzékletesen bemutatja a megtorlást és a kiegyezés közötti kapcsolatot

Robert Capa, a nagy haditudósító-fotóriporter még életében legendává vált, saját biztonságáról megfeledkezve vetette magát mindig a harc sűrűjébe…

A ​Kereszteslovagok még Sienkiewicz rendkívül közkedvelt történelmi regényei közül is kiemelkedik népszerűségével. Ez a nagyméretű tabló a legteljesebben tükrözi az író romantikus szemléletét. A regény lapjain az évszázados német-lengyel háborúk egyik jelentős epizódja elevenedik meg: Jagello Ulászló, a harcias, ifjú király állt a felkelt lengyel-litván hadak élére, hogy elégtételt vegyen minden kegyetlenkedésért, melyet a Német Lovagrend követett el a szláv lakosságon. A szereplőkkel együtt járjuk be a középkori lengyel-német ellentétek vad történeti tájait. A harc, mely a sok méltánytalanság, csalás, árulás következményeként hatalmas összecsapásba torkollik, életre-halálra szól. De megtalálható ebben a regényben a lovagregények minden kedvelt mozzanata: szerelem az első látásra, leányrablás, a hű szerelmes kitartó küzdelme imádottjért. Sienkiewicz a történeti források alalpján alkotta meg ezt a művet, de a Kereszteslovagok gazdag cselekménye, pompás, hús-vér alakjainak sora mégis elsősorban az írói képzelet szülötte. Mese ez a javából, de oly igézően előadva, hogy a „legmodernebb” olvasó sem szabadulhat varázsa alól, ha már egyszer belefogott az olvasásba.

A mongol horda végigvonul Kelet-Európán, nyomában vér, könny, pusztulás. Hiába minden hősiesség, elszántság, egymás után lángol fel a halotti máglyák tüze az elfoglalt városok és falvak romjai felett. A Kék Horda,a rettegett Batu kán már Nyugat-Európát, a napnyugati országokat fenyegeti. Egymás után véreznek el a lengyel, magyar, német seregek a ravasz taktikával fergetegesen támadó mongol lovasság csapásai alatt. Batu kán serege eléri az Adriai-tengert, Triesztet fenyegeti, amikor váratlan fordulat következik, a sereg megáll, visszafordul. E roppant méretű hadjáratot, a Horda győzelmeinek, majd visszafordulásának okait mondja el a korabeli dokumentumokra épülő regénytrilógia befejező kötete.