Történelem, politika

Varga Csaba könyve évszázados állóvízbe dob követ. A konstrukció, az elmélet olyan erejű, hogy mihamarabbi bekerülése a kérdéssel foglalkozók szellemi vérkeringésébe több, mint indokolt. Ettől kezdve pedig nyílt a játéktér: tessék megoldani a sok-sok nyitva hagyott kérdést, ha feltételük nyugtalanságot okoz! (Z.Karvalics László, a történettudomány kandidátusa, egyetemi docens.)

A kötet szerzője kisgyermekkora óta a várak szerelmese. Csaknem négy évtized barangolásainak eredmény ez a könyv. A történelmi Magyarország legnevezetesebb várainak legendái, a valóságos történelmi múlt elevenedik meg a lapokon. A felvidéki Pozsony, Árva, Murány, Krasznahorka, a kárpátaljai Munkács és Huszt, az erdélyi Hunyad, Bálványos, Déva, az alföldi Arad, Gyula, Várad, Ónod, északabbra Nógrád, Eger, Diósgyőr és Sárospatak, a Dunántúlon Visegrád, Veszprém, Sümeg, Fraknó, Kőszeg, Szigetvár és Csáktornya, az ország hajdani két „kapu”-vára, Dévény és Nándorfehérvár, összesen több mint félszáz vár sorsa tárul elénk, szövegben és múlt századi metszeteken. Egy évezred szól hozzánk, a történelmünk…

A Regélő váraink című könyv példátlan sikere után, újabb kilencvenhárom vár története. Megismerhetjük valós históriájukat, de a hozzájuk fűződő regéket, legendákat, anekdotikus történeteket és mai állapotukat is.

Nagy ​örömmel és elégtétellel bocsátjuk útjára a Magyarországra vonatkozó szovjet dokumentumok első nagyobb együttesét, amelyet Borisz Jelcin elnök hozott ajándékba 1992. november 11-i budapesti látogatásakor.
Régóta tudjuk és mondjuk, hogy az utolsó fél évszázad magyar történelmének megértéséhez és megírásához nélkülözhetetlen a szovjet források ismerete, hiszen a második világháború utolsó időszakától kezdve a szovjet politika meghatározó szerepet játszott országunk – és térségünk – sorsának alakulásában.
Fokozottan érvényes ez az 1956-os magyar forradalomra és szabadságharcra, amely a szovjet nagyhatalmi elnyomás és a szovjet típusú rendszer ellen irányult, s szovjet fegyveres erők által nyomatott el. Amióta csak ’56 történetével és problémáival foglalkozunk, tisztában vagyunk vele, hogy számos alapvető kérdésre csakis a moszkvai külügyi, katonai, KGB- és – főként – pártdokumentumok ismeretében tudunk majd választ adni.
A „Jelcin-iratok” iránti közérdeklődés jelei és egyéb mai szempontok is egyértelműen amellett szóltak, hogy a hozzánk került dokumentumcsomagot hiánytalanul, teljes egészében közzétegyük.

Az ​Anjouk kora hazánk történetének mozgalmas időszaka. Megítélése történetírásunkban többször változott, s különösen századunk historikusainak a tollából kapott többször egymástól igen eltérő értékelést. Ezek a méltatások – különösen az Anjou királyaink közül leghosszabban, negyven évig uralkodó Lajos esetében – gyakran szélsőségesek voltak. Előfordult, hogy a történeti forrásokból kibontható tények helyett (vagy mellett) a napi politika alakulása (is) motiválta őket. Így a különböző időszakok történelmi szakirodalmában egymástól eltérő vélemények alakultak ki, s élnek ma is egymás mellett az olvasók tudatában. E könyv célja, hogy hazánk 14. századi történetét tárgyilagosan végigkísérje az Árpád-háznak III. András király (1290-1301) elhunytával bekövetkezett kihalásától Zsigmond (1387-1437) uralmának a kezdetéig. Ugyanakkor e periódus társadalmi, gazdasági, kulturális és politikai fejlődését bemutatva, a szélsőséges megközelítésük ehelyett, a korábbinál árnyaltabb képet adjon az Anjou-korról és annak főbb szereplőiről.

A ​hatalmas terjedelmű, illusztrációkban roppant gazdag kötet hármas célkitűzéssel készült. Szerzője mindenekelőtt Jézus életének helyszíneit kívánta bemutatni, írásban és képben egy szentföldi zarándoklatra óhajtotta meginvitálni az olvasót-lapozgatót. A könyv tehát sorra veszi Jézus földi életének mai helyszíneit: Betlehemet, Názáretet, Galileát, Jeruzsálemet stb., bemutatva a településeket és földeket, a tájakat és látványokat, a vizeket és építményeket, úgy ahogyan azok ma is láthatók. De e szinkrón utazás kapcsán – építve az ásatások, régészeti kutatások eredményeire – szól a szerző az első század elejének helyszíneiről is, bemutatja, hogyan nézett, nézhetett ki a Szentföld Jézus idejében. Végül – igaz, ezt már csak írásban teheti – e térbeli és időbeli zarándokút kapcsán elbeszéli Jézus életét is, az adott helyszínekhez kapcsolódóan újra felidézi az evangéliumokból kibontható történetet. Mert a jezsuita atya – természetesen – korántsem csupán egy valaha élt földi embert lát Jézusban, hanem a Megváltót. A könyv korántsem afféle mindenki számára való „képeskönyv”, album, hanem – komoly elmélyülést igénylő, nem kevés műveltséget feltételező tudományos alkotás. A szerző nem egyszerű hívőkhöz szól benne, hanem hitüket a tudomány színe előtt is igazoltnak látni kívánó értelmiségiekhez, akik nem riadnak vissza a hatalmas szakirodalom legfőbb vitakérdéseinek végiggondolásától, történelmi, nyelv- és írástörténeti, vallás- és eszmetörténeti, valamint teológiai érvelések átgondolásától. A kötet – híven a hármas célkitűzéshez – meglehetősen összetett szerkezetű: a képeket (színes és fekete-fehér fotók, légi és űrfelvételek, régészeti rekonstrukciók rajzai, sokféle térkép és áttekintő ábrázolat stb.) folyamatosan magyarázó szövegek kísérik, ezek a helyszíneket, építményeket, földrajzi momentumokat stb. magyarázzák; ezekkel párhuzamosan futnak az elbeszélő és tudományosan érvelő részek, más szedéstükörrel és betűtípussal. A folyamatos olvasást némiképp nehezítő szerkezetet érdemes az olvasónak a könyvbe való elmélyülés előtt kissé kitanulnia. – Nagyszabású, kiemelkedő színvonalú alkotás.

Mi is történt 1990 és 2010 között Magyarországon?
Hogyan és miért lett ez az ország, amelyre a hetvenes-nyolcvanas években mindenki, mint a kommunista világ úttörő reformerére, a gazdaságátalakítók példaképére és a szabadságjogok oázisára tekintett, Közép-Európa beteg embere? Hogyan és miért lett Magyarország a gazdasági élet válsággóca s egyszersmind egy erős jobboldali radikális párt melegágya? – ezekre a kérdésekre keresi a választ ez a könyv.