Szépirodalom

És most többen is érkeztek a szerencsétlenség színhelyére. Repülőgépeken jöttek. Két egészen kicsi, zajtalan, gyors gépen, akár a fecske. Nem messze tőlük, a mezőn szálltak le. Az úton is egy férfi közeledett. Az is kicsiny, kétüléses, kétkerekű alkalmatosságon, amely valamelyest hasonlított a biciklihez. Könnyebb volt és kecsesebb minden földi automobilnál, s csodálatosképpen két keréken maradt állva. Lejjebb, az útról, utópiaiak kacagása érte a fülét, ugy látszik, roppant nevetségesnek találhatták a hatalmas Limousine=t. Es majdnem valamennyi épp olyan hiányosan volt öltözve és épp olyan szépnövésű volt, mint a két halott kísérletező.

A csoport nyolc lányból áll: együtt laktak, majd együtt végeztek 1933-ban az előkelő Vassar College-ban. A nyolc, egymást keresztező, egymástól szertefutó s időnként mégis találkozó élet történetét az íróval hét esztendőn keresztül, 1933-tól 1940-ig követjük. Az események keretét az egyik lány tragédiába forduló élete adja meg: Kay Strong esküvője a regény első jelenete, és halála a befejező mozzanata. Kay sorsa szélsőséges kilengéseiben mintegy szimbolikus összefoglalása annak az illúzióvesztésnek, az élet keserves és kicsinyes realitásaiba való beletörésnek, amelyet jellemük, alkatuk, körülményeik szerint különfélelképpen, de mindnyájan megtapasztalnak.

Lengyel Dénes könyve eltér a magyar mondavilág korábbi feldolgozásaitól. Más, mint Jókai Mór, Benedek Elek, Móra Ferenc gyűjteményekből és tankönyvekből ismert történetei. Nem hasonlítható Komjáthy István Mondák könyve című, hét kiadásban közkézen forgó művéhez sem. Lengyel Dénes ugyanis egyetlen kötetben a teljes régi magyar mondavilágot feldolgozta: a hun mondákat, a honfoglalás mondáit, a királymondákat, egészen a Mátyás királyról szóló történetekig. Megőrizte a mondák hangját, a naiv történeteket semmiféle történelmi és néprajzi anyaggal nem keverte. Írásain megérződik hiteles forrásmunkáinak, a krónikáknak, a népmondáknak jellegzetes stílusa. A kötetet magyarázó, okos utószó és bőséges, betűsoros jegyzet zárja le – ezekből az érdeklődő olvasó sok mindent megtudhat a mondák forrásairól, a történelem minduntalan felbukkanó mozzanatairól, a mondák hőseiről.

A ​"borotva éle" – szimbólum: azt a szinte érzékelhetetlen határt jelenti, amely a tudat és a tudatalatti között húzódik, vagyis amely a teljesen egészséges én pszichikai tengelye. Így magyarázza meg regényének címét maga a szerző, a szovjet tudományos-fantasztikus irodalom klasszikusa, aki ezúttal a legújabb biológiai kutatások és felfedezések fényében boncolgatja az ember pszichofiziológiájának időszerű kérdéseit. Csodával határos, de megtörtént esetek, valóságos jelenségek hiteles leírásával igyekszik feltárni az emberi test és lélek rejtett tartalékait, energiaforrásait.
A történések középpontjában egy titokzatos fekete korona, annak különös kisugárzása áll. Több csoport is meg akarja szerezni, hajszákat rendeznek érte. E kalandok leírásával válik a mű térben és időben több dimenziójúvá. Visszanyúl a régmúltba is, például Nagy Sándor korába, vagy az óindiai művészet kezdeteihez, hogy pontosabban megvilágítsa a tegnap, a ma, sőt a holnap eseményeit. Oroszországból kiindulva Itálián, Dél-Afrikán át a forró Indiáig és a jeges Tibetig húzódik a cselekmény fonala.
A bőven áradó események egzotikus környezetben, titokzatos templomokban, lámakolostorokban, tengerfenéken stb. játszódnak le. Szemünk előtt zajlik le egy kalandos nőszöktetés; látjuk, hogyan verekszenek meg erőművészek túlerőben lévő fogdmegekkel; megismerjük a különleges, bénító folyadékot kilövő pisztolyt.
A mű hősei sarkított jellemű, különleges képességű férfiak, hősnői egzotikus szépségű és rendkívüli sorsú nők. Tanúi vagyunk hipnózissal való csodálatos gyógyításnak, az önszuggesztió nem mindennapi eseteinek. Csak egy példa a sok közül: a tibeti önsanyargató reszpáknak melegük lesz, amikor a fagyos szélben meztelenül állva locsolgatják magukat – a vizes törülköző megszárad rajtuk!
Jefremov a tudománynak és a valóságban gyökerező fantasztikumnak olyan tájaira vezet el bennünket, amelyeken szovjet írók még nemigen jártak.

A ​Szoba kilátással és a Szellem a házban szerzőjének mindenekelőtt ez a regénye tette bizonyossá, hogy vitathatatlanul ott a helye az angol irodalom legnagyobbjai között. A cselekményét a gyarmati Indiába helyező könyv mára klasszikussá vált, mondanivalója változatlanul aktuális. Az európai nemzet elnyomói és a bennszülöttek közötti keserű konfliktusok dacára nemes barátság alakul ki egy indiai orvos és az angol Fielding igazgató között. A vallási és faji ellentétektől terhes, ugyanakkor lenyűgözően varázsos ország egzotikus hátterében bontakozik ki a valós tényeken alapuló történet az ártatlanul megvádolt doktorról. A finoman kiegyensúlyozott, kiérlelt cselekmény magával ragadóan izgalmas regénnyé kerekedik, mely feltárja az emberi léleknek azt a rétegét, ahol az értelmet talán legyőzi az érzelmek finom szövevénye: a mű tehát önmagunk tükre, ezért időálló. Mint a regény fordítója, Göncz Árpád írja, az Út Indiába „olyan, mint egy gránitból csiszolt kőbalta: megtestesíti alkotója korának minden tudását, tapasztalatát. Világsikerének titka kristálytiszta, érdekfeszítő meséje. Tökéletesen illik rá a jelző, amivel jellemezni szokták: valóban klasszikus”.

Véget ér a nyitány, fellebben az Operaház nagy függönye, és a színen megjelenik a daliás Tamino, sarkában a félelmetes kígyó. Megszólalnak a varázsos énekhangok, és a néző egyre jobban fülel: miről is énekelnek? Az egyik énekes érthetően ejti ki a szöveget, a másik kevésbé, néha az egész előadás idegen nyelven hangzik el. Épp ezért, aki a halhatatlan operákat igazán élvezni akarja, annak jól kell ismernie történetüket. Ismerkedni az operákkal – ebben akar segíteni ez a könyv a kezdő operalátogatóknak, a zenével ismerkedő fiataloknak. Egy-egy kis történetben – ha úgy tetszik, mesében, ha úgy tetszik, elbeszélésben – idézi fel az operairodalom huszonkilenc legnépszerűbb remekét, ezek cselekményét. Aki a zeneszerzőről és zenéről is tudni szeretne valamit, azt a kötet végi jegyzetek igazítják el.

Irodalmi alakok határozója.

A ​kalandos regény története a múlt század hatvanas éveiben játszódik az amerikai délen, a polgárháború idején amikor a rabszolgatartó Dél és a rabszolgaság ellenes Észak között véres csaták dúltak. A regény hőse James Burbank, a gazdag és emberséges floridai ültetvényes, a rabszolgaság eltörlésének híve. Jacksonville városka közelében él családjával – feleségével és leánykájával. Fia, Gilbert a polgárháború kitörésekor átszökött az északiakhoz, és most a Saint John folyón Jacksonville felé tartó Dupont tengernagy hajóján teljesít szolgálatot. A háborús hírek ugyan megnyugtatóak, de James Burbank szorongatott helyzetben van. Régi ellensége, egy Texar nevű kétes alak, – aki szenvedélyesen védelmezi a rabszolgaságot – állandóan izgatja Jacksonville csőcselékét Burbank ellen. Be is idézteti a bíróság elé, ott többek között szemére veti, hogy bár a rabszolgafelszabadítás híve, saját ültetvényén mégsem szabadítja fel a rabszolgákat. Borbank nem veszi észre a csapdát, s kijelenti, hogy négerei ettől a perctől kezdve szabadok. Mindez azonban csak ürügy Texarnak arra, hogy amint a hatalmat a kezébe kaparintja, felfegyverzett embereivel megtámadja Burbank birtokát, s kegyetlen pusztításokat végezzen. Az ültetvényes és immáron szabad négerei a kastélyon belül védekeznek, s mikor a helyzet veszélyessé válik, Burbank családja nőtagjait biztonságba akarja helyezni. Texar azonban elrabolja Burbank kislányát és a félvér Zermah-t, a dajkát…
A regény fő érdeme, hogy az amerikai polgárháborúról hiteles képet és könnyen elsajátítható ismeretanyagot ad.

A regény egy külvárosi csapszékről, Colombe apó „Patkányfogó”-járól kapta a címét. Ez a csapszék a regényben félelmetes jelképpé mélyül: mint valami iszonyú mocsár, elnyeli Coupeau-t, a szerencsétlenül járt bádogossegédet, elemészti iszákos munkatársait, sírjává lesz Geraise-nek, a Párizsba szakadt, szánalomra méltó mosónőnek is. Gervaise – a regény főhőse – szívósan küzd a fojtogató sors ellen, de felőrlődik férje és szeretője között, akik irgalmatlanul gyötrik, s lelketlenül kihasználják.
A Patkányfogó „ijesztő körkép, mely magában hordja erkölcsi tanulságát” – írja Zola. A legsötétebb színekben festi meg a munkások s a munkássorból kitörni akaró Gervaise életét: komor környezet, siralmas odúk, kapualjakból kifolyó bűzös szennyvíz, butító munka, csavargás, iszákosság, elaljasító nyomor, torz jellemek, tragikus sorsú félemberek – ez A Patkányfogó világa, ahová csak véletlenül téved be egy-egy vidító napsugár, hogy utána annál sivárabbnak hasson a mindent elborító reménytelenség…

Moldova különös, magányos hősei – Mandarin, a híres vagány, a bolond Vilma, Tolvaj Ferdinánd vagy a mesélő H. Kovács, aki egy kisfröccsért bármikor elcserél egy történetet – régi ismerőseink már Az idegen bajnok és a Gázlámpák alatt lapjairól. Szatírikus ötletei pedig – a magyar atom vagy az elátkozott hivatal – jelképes erejűvé váltak a köztudatban. Melyik az „igazi” Moldova? Az irodalmi szintű riportok szerzője? A „született hallgató” – ahogy magát egy helyütt nevezi –, aki a mai élet mindennapi eseményeiből „kihallja” a történetet, és érzelemgazdag, sajátos atmoszférájú legendákat teremt? Vagy pedig a szatírák éles szemű és tollú írója, aki a groteszk, a fantasztikum eszközeivel torpedózza társadalmunk rákfenéit? E változatos tematikájú és hangvételű novellagyűjtemény az „igazi”, a sokszínű Moldova Györgyöt állítja az olvasó elé.

A tizenkét éves Ábelt apja elszegődteti erdőpásztornak a Hargitára. A kenyérkeresővé előlépett fiú egy kutya, egy kecske és egy tyúk társaságában egyedül marad a rengetegben. Félelmét állandó tevékenységgel és a világ dolgain való tűnődéssel győzi le. Ágyúgolyókat talál, fával kereskedik, könyveket vásárol, kiránduló barátokkal komázik. Baj csak akkor történik, amikor egy román kereskedő (Fuszulán) hamis papírok felhasználásával fát lop. A tolvaj elfogására csendőrt (Surgyélán) rendelnek Ábel mellé, s ezzel vége szakad szabad életének. A durva és fölényes rendőrrel szemben minden furfangjára szüksége van, hogy emberi méltóságát és életét megtarthassa. Surgyelán áldozatául esik a tyúk, majd a kecske, és a sasmadárral való küzdelemben Bolha kutya fél szeme is odalesz. Ábel azonban végül is győzedelmeskedik. Tanulságképpen a regény végén megfogadja, hogy örökké a szegények és elnyomottak zászlaját fogja hordozni.

Az Álmoskönyv Krúdynak talán legnépszerűbb, legelterjedtebb munkája. Tulajdonképpen üzleti okokból fogott hozzá megírásához, ám nemcsak nagyanyja, a híres álomfejtő történeteit, álomfejtéseit használta fel hozzá, hanem a „szakirodalomban” is kutakodott, főként azonban saját íróí zsenialitásából kölcsönzött sokat az újabb és újabb kiadásokban egyre bővebb munkához. Egészen sajátos munka kerekedett ki végül is: a legszebb, leghitelesebb magyar álomfejtő tanácsadó könyv és az egyik legérdekesebb Krúdy-mű, amely vetekedik a nagy szépirodalmi opuszokkal. Első megjelenése idején főként gyakorlati tanácsadó volt, sokáig szépirodalomnak számított, napjainkban nyilván kettős funkcióban használatos mű lesz.