Történelem, politika

Gesualdo ​- a Madrigal főhőse – és Monteverdi, a zenetörténetnek ez a két nagy alakja kortársa egymásnak, egy országban élnek, de nincs köztük kapcsolat és nem hatnak egymásra. Monteverdi Cremona, Mantova és Velence háromszögében éli le életét, növekvő népszerűségben, de kenyérkereső tevékenységben és kényszerűségben teremti meg a monodikus zene diadalaként a dramma per musicát, a mai operát, Carlo Gesualdo – Venosa hercege – különcként és nagyúri dilettánsként teszi modernné a madrigált.
Bár műveit kiadja, életében nem a művészetével válik híressé Itália-szerte, hanem kegyetlen bosszújával: orgyilkosokkal megöleti a feleségét és annak főúri szeretőjét. Az előre eltervezett gyilkosságot maga is végignézi, ezután elvágtat sziklavárába és védelmi készültségben várja a megtorlást. A tragikus botrányt azonban nem követi vérbosszú, s minthogy a férji becsületen esett sérelmet torolta meg, a főnemesek kamarája is felmenti. A tragikus különc visszavonulhat nápolyi palotájába, bolyonghat Itáliában, élheti a maga különtörvényű, zaklatott életét. Közben újból megnősül, a ferrarai herceg rokonát, Eleonora d'Estét veszi feleségül. A harmóniát, a boldogságot azonban új házasságában sem ismeri. Csak a zene világában talál önmagára. Senkivel sincs bensőséges érzelmi kapcsolata. Ugyanakkor azonban a Gerusalemme liberata költőjének, Tassónak jóindulatú mecénása és művésztársa, az ő verseire komponálja madrigáljainak zenéjét.

Nincs ​más kiút, mint a 180 fokos fordulat! A gyökeres változtatás azonban nem áll a rendszerváltoztatás haszonélvezőinek érdekében. A zsákmányszerzők a jelenlegi igazságtalnan társadalmi rend fenntartásában érdekeltek. Ezért a nemzeti vagyon jelentős részét megkaparintó, megegyezéses-megélhetési hatalmi elit egészét el kell söpörni, és az Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívásával kell az új rend alapjait lefektetni. Csak így kerülhető el nemzetünk soha meg nem élt tragédiája, a kistelepülések lakosságának bádogviskókba nyomorítása, a munkások bérrabszolgasága és a társadalom visszafordíthatatlan elidegenedése ezeréves hitünktől és törekvéseinktől. A vérszívó, parazita elemek tobzódását meg kell szüntetni. Meg kell teremteni a munka és a munkájukból élők becsületét és létbiztonságát. Nem engedhetjük, hogy nemzetünk gátlástalan rabló bandák prédájává váljék.

A magyarság már kisebbségbe került saját hazájában. De győztünk mi már egyszer így is. Most szinte reménytelen helyzetből kell ezt tennünk. Fogyatkozunk, ha nem teszünk, elapadunk. Ezért hadba kell szállnunk, hogy kiharcoljuk mindazt, ami megillet minket. Ehhez a harchoz szeretnék hozzájárulni a leghatékonyabb fegyverrel, e könyvemben feltárt igazsággal.

Tanka László Magyar Amerika című műve egy dokumentarista igényű, mégis olvasmányos könyv, amely az Egyesült Államokban élő magyar közösségek életét mutatja be. A szerző személyes élményeken, interjúkon és kutatásokon keresztül tárja fel, hogyan őrzik identitásukat az amerikai magyarok, milyen intézményeik, kulturális eseményeik és szervezeteik vannak, és miként alakul a magyar nyelv és hagyományok sorsa az emigrációban.

A könyv nem csupán történelmi és szociológiai áttekintést nyújt, hanem emberi sorsokat is bemutat, így közelebb hozza az olvasóhoz a diaszpóra világát. Tanka célja, hogy erősítse a magyar nemzettudatot és hidat építsen az anyaország és a külföldi magyar közösségek között.

A Magyar Amerika értékes olvasmány mindazok számára, akiket érdekel a magyarság sorsa a világban, különösen Észak-Amerikában, és szeretnék jobban megérteni a diaszpóra életét, kihívásait és eredményeit.

Einstein, ​Heisenberg, Planck, Bohr, Schrödinger, Neumann János és a XX. századi fizika és matematika más nagy alakjai elevenednek meg az 1968-ban született mexikói író regényében, amely egy izgalmas nyomozás története és merész történelmi fikció. Francis P. Bacon amerikai főhadnagy – egy tehetséges ifjú fizikus (akit mellesleg Neumann János vezet be az általa kidolgozott játékelmélet alapjaiba) – azt a megbízást kapja, hogy a legyőzött Németországban kutasson fel egy bizonyos „Klingsort”, a Harmadik Birodalom tudományos életének vezetőjét. A „Klingsor” persze csak álnév: Heisenbergtől kezdve a mű elbeszélőjéig, Gustav Links professzorig számos nagy tudós rejtőzhet mögötte, csak annyi tűnik bizonyosnak, hogy létezik, mint valami sötét démon, mint egy titokzatos Mefisztó, aki kezében tartott minden tudományos döntést az embereken végzett borzalmas kísérletekkel és a német atomprogrammal kapcsolatban. Bacon – miközben Klingsor nyomait kutatja – a hazugságok olyan szövevényével szembesül, mely éppoly bizonytalanná tesz mindent, mint amilyen bizonytalan és kifürkészhetetlen az elektron, ez az örök bűnöző, melyet egyetlen fizikus sem tud a hálójába fogni. Volpi regénye csupa intellektuális izgalom: a szerelmes lektűr, a kémregény, a tudománytörténeti tanulmány, a filozófiai töprengések és a játékelméleti spekulációk különleges ötvözete. Volpi műve 1999-ben elnyerte a Biblioteca Breve díját.

A Györffy György (szerk.): István király emlékezete című kötet egy forrásgyűjtemény, amely Szent István király személyéről, uralkodásáról és történelmi jelentőségéről szóló írásokat tartalmaz. A könyvet a neves történész, Györffy György szerkesztette, aki kiemelkedő alakja volt a középkori magyar történelem kutatásának.

A kötet tartalma:

Középkori források (krónikák, legendák, oklevelek) Szent Istvánról

Későbbi korok értelmezései, históriák, tanulmányok

Emlékezetkultúra: hogyan őrizték meg István alakját a magyar történelem során

Szentté avatás, szentkultusz, és annak hatása a politikai és egyházi életre

Jelentősége:

Fontos segédanyag történelemoktatáshoz, főleg középiskolai és egyetemi szinten.

Hasznos forrásmunka lehet a Pedagógus II minősítéshez, ha Szent István korát tanítod vagy a magyar államalapítás témáját dolgozod fel.

Bemutatja, hogyan alakult ki a Szent István-kép a századok során.

Két ​sombokor között, amelyek fölé terebélyes galagonya lombsátra nyújtózkodott, tört elő a forrás vize. Egy vályúszerű mélyedésben csordogált aztán tovább, hogy megtalálja útját a Balaton árterében, a Somogyvár és Lak közötti berekben. A lovagok, István parancsára jóval a forrás előtt megálltak. Az uralkodó úgy lépkedett a puha pázsitos fűszőnyegen, mintha valami varázslatosan finom anyagot terítettek volna lábai elé.
Amikor oltár elé vezette Gizellát 996 májusában, akkor érezte érzelme vezérelte könnyű lebegését testének. Egész énjét betöltötte valami furcsa áhítat. És, most esztendő múltán annyi történt ismételten vele, hogy hitének birtokában megpróbált nem másra gondolni,mint a rossz, talán nagyon is elhibázott lépésének egy valójában jobb és hitelesebb formájára lelni. Igen! Ez a forrás, amely éltető és szomjat oltó, gyógyírt nyújthat szorongásaira lelkének sebzettségére.
– Istenem! – Emelte az ég felé fordulva kezeit. – Gyötrődöm, lelkileg szenvedek. Adj vigaszt és feloldozást nyomasztó komorságom enyhítésére. A te szolgád, a te szolgálód vagyok! Hitem, amelyet naponta gyakorlok nem ingott meg, de a szívemben, a lelkemben seb tátong, mert talán helytelenül cselekedtem, amikor Koppányra magam mondtam ki a végítéletet. Te értünk, érte is szenvedtél! Tettemmel most magam is átvállalok ebből a szenvedésből annyit,amennyit hitem erősítése miatt vezekelnem kell. Unokabátyám vérét lemosni érkeztem ide…
Azzal levette magáról felsőruházatát és azokat a sombokorra téve a forrás fölé hajolt, amelynek kristálytiszta vizében megpillantotta a maga arcát. Majd lassú mozdulatokkal tenyereit összeillesztve arcára vizet merített.
A szivárvánnyal, amelyet a forrás felszínre törővízsugarai „állították elő” a nap fényének segítségével az idejövet tapasztalt lassú lebegés, lábainak könnyűsége testének minden porcikáját átjárta. Mámorító nyugalom lett úrrá rajta…

Takáts Sándor Régi magyar kapitányok és generálisok című műve a 16. és 17. századi Magyarország katonai vezetőinek életét és tevékenységét mutatja be. A könyv részletesen tárgyalja a végvári harcok időszakát, kiemelve a magyar katonák hősiességét és a nemzeti hadsereg szerepét a török elleni küzdelmekben. A szerző korabeli levelek és dokumentumok alapján ábrázolja a korszak vitézi szellemét és a katonai élet mindennapjait. A mű betekintést nyújt a végvári vitézek életébe, bemutatva, hogyan váltak a magyar nyelv és kultúra terjesztőivé a hódoltság korában.

Bodnár István A hun törzsszövetség története az Arvisurák szerint című könyve a hun nép történelmét mutatja be az Arvisurák, vagyis a "Igazszólás" hagyományai alapján. A mű célja, hogy az olvasók számára érthetővé tegye az Arvisurákban található információkat, és bemutassa a hun törzsszövetség kialakulását, működését és történelmi jelentőségét.​

A könyv különösen azok számára lehet érdekes, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hunok történetébe és az Arvisurák által közvetített hagyományokba.

Grandpierre Atilla ajánlója:

A Tárih-i Üngürüsz, a magyar ősgeszta 1453-ban íródott a török szultán számára egy réges-régi ősforrás alapján. Sorsa azóta a lét és a nemlét bugyrait járja...

Bár 1860-ban Vámbéry Ármin átadta az MTA-nak, 120 éven át ismét nemlétezőnek tekintették. Csak akkor vált mégis ismertté, amikor ezt a tétlenkedést látva szorgos magyarok kikölcsönözték a török nyelvű kéziratot, és megszervezték magyarra fordítását.

Megpróbálták megnyerni a Tárih-i Üngürüsz kiadatásához Ligeti Lajos turkológus, az MTA akkori alelnökének támogatását. Amikor ez ügyben személyesen felkeresték, és nem tágítottak e szándékuktól, az MTA akkori alelnöke így kiabált: „Ne merjék ezt megtenni, mert véresre zúzott homlokkal fognak visszahátrálni!, és Ne akarjanak engem a sz…ros vödörbe dugni!”

Édesapám,Grandpierre K. Endre két nagyhatású ismertetőt tett közzé róla, és ezután a Tárih-i Üngürüszt nem lehetett tovább elhallgatni. Korlátozott példányszámban kiadták, de egy hamisítással felérő, torzított változatban, amelyekbe a fordító belement, mert, ahogy mondta: „Erőltették, nem tehettem mást”.

Az eredeti, hamisítatlan kézirat őstörténeti része most, ebben a kötetben lát először napvilágot, édesapám - Grandpierre K. Endre összes e témában megjelent írásával együtt. Két tanulmányom vezeti be, amelyben megvilágítom a különböző álláspontokat, azok eltéréseinek okait, feltárják a Tárih-i Üngürüsz idősíkjait, hogy megvilágítsa a helytálló értelmezéséhez szükséges legfőbb szempontokat.

Ennek során fény derül az ősi magyar szájhagyomány jelentőségére, a magyar nemzeti sajátosságokra, a regöseink és a mágusok közötti kapcsolatra, Nimród történelmi szerepére, s részletes képet kapunk a Tárih-i Üngürüszről, amely őstörténetünket az eddigieknél mélyebb összefüggésbe helyezi.

Bebizonyosodik, hogy a Tárih-i Üngürüsz legfontosabb nemzeti krónikánk, amely képes arra, hogy hathatósan hozzájáruljon a magyarság szellemi megújhodásához.
(Grandpierre Atilla)
(forrás: Angyali Menedék)

Barabási László Székely-magyar történelem (Attilától máig) című könyve a székely és magyar nép történelmét dolgozza fel Attila hun király korától egészen napjainkig. A mű célja, hogy bemutassa a székelység és a magyarság közös múltját, kulturális örökségét és történelmi eseményeit, amelyek hozzájárultak identitásuk kialakulásához és megőrzéséhez.​

Bakay Kornél Őstörténetünk régészeti forrásai című háromkötetes műve a magyar őstörténet régészeti leleteit és forrásait tárgyalja.

A történelem tankönyv a kezdetektől i.e. 500-ig terjedi időszakot veszi át.