Szépirodalom

Négyezer ​méternél is magasabban az Andok kietlen hómezején. Élelem, meleg ruha, orvosi segítség sehol. Egy rádiót sikerül rendbe hozniuk. Éppen híreket mond: mivel már semmi remény sincs, hogy a Fairchild uruguayi repülőgép szerencsétlenségét bárki is túlélhette, a roncs keresését nem folytatják tovább… 1972. októberében az uruguayi Keresztény Öregfiúk rögbicsapata bérelt repülőgépen ötfőnyi személyzettel és számos szurkolóval útnak indul Chilébe, hogy néhány meccsen megmérkőzzék az ottani Öregdiákok csapatával. A rossz látási viszonyok miatt a gép az Andok egyik csúcsába ütközött, szárnya, farka letörött, a roncs pedig lefele száguldott a havas lejtőn, majd nagy zökkenéssel megfeneklett a hómezőn. A pilóta és több utas szörnyethalt. Néhányan súlyosan megsérültek. Élelmük mindössze ennyi maradt: pár tábla csokoládé, némi gyümölcsíz és néhány tubus fogpaszta. Vizet a napon olvasztottak a hóból. Tizenhatan mégis megmenekültek hetven napi szörnyű szenvedés árán. A páratlan eset híre 1973-ban az egész világot bejárta, és az erről készült drámai feszültséggel teljes könyv számos nyelven eljutott az olvasókhoz.

Az ​író vallomása:
„A kör bezárul: a gimnazista, aki a Kutatóárok-ban elindul, hogy szembe találja magát a nagy európai csend fél százada után az első világháború kataklizmájával, nyugtalan, belsőleg meghasonlott férfivá érik a Rézkor két háború közötti korszakának évtizedében. A Gyilokjáró-ban már csak hat esztendőt igyekszik feltérképezni, 1933–1939 között, a nagy európai s még inkább a hazai események síkján, de éppúgy saját sorsában is, amelyet magán-világtörténelemnek nevez.
Ezek az évek a későn érő író labirint-útjának állomásai. Nehezen, mintegy kerülő úton növök bele abba a sóvárgott világba, amit irodalomnak hihetek. Egy nemzetközi regénypályázat sikere vet fel, az Eurázia sorsáról Sienában kapok hírt, ott, ahol emberi sorsom is beteljesedik. A nagy városünnep, a Palio színes emlékvilágában tépem fel a táviratot, mely első megjelenendő regényem jövendőjére utal.
1936 végétől egyre komorodnak az idők: itt kezdődik a gyilokjárás, jó és rossz szándékú magyaroknak fokozódó polarizálódásával. Így jutok el a vár szimbólumához, melynek belsejében a hosszú ostrom alatt a hazai védők próbálják őrizni, fenntartani a magyar s az egyetemes humánumot.
Szerettem volna azt is érzékeltetni, hogy ez a hazai korszak semmiképpen sem volt egysíkú, inkább réteges, mind eseménysorozataiban, mind az embertájban. Sok-sok apró villanáson, néhány mondatos portékon keresztül próbáltam formát adni annak, milyenek is voltak a távoli kor emberei. De igyekeztem nem a mai szemmel, szemlélettel, hanem az akkori kortársak élményvilágán keresztül, a folytonosan változó, egyre komorabb események tükrében alakítani ezt az írást, melyet talán korrajznak nevezhetek.”

A sok szereplőt mozgató történelmi regény több síkon játszódik. Magyarország, az egykori nagyhatalom mellett fontosabb színhelyei a bizánci és a szentföldi latin császárságok, de elviszi az olvasót az osztrák hercegségbe, Athénbe, Spártába, Ciprusra és a bolgár cárok országába is. II. Endre király korát ilyen átfogóan még történészeink sem dolgozták fel. Passuth László évtizedeken át a legnagyobb példányszámban és a legtöbb kiadásban megjelenő magyar író volt, aki a hazai népszerűségen túl a világsikerig tudott emelkedni. Esőisten siratja Mexikót című regénye például – immár jó fél évszázada – közkedvelt olvasmány a föld legkülönbözőbb nyelvterületein.

Gesualdo ​- a Madrigal főhőse – és Monteverdi, a zenetörténetnek ez a két nagy alakja kortársa egymásnak, egy országban élnek, de nincs köztük kapcsolat és nem hatnak egymásra. Monteverdi Cremona, Mantova és Velence háromszögében éli le életét, növekvő népszerűségben, de kenyérkereső tevékenységben és kényszerűségben teremti meg a monodikus zene diadalaként a dramma per musicát, a mai operát, Carlo Gesualdo – Venosa hercege – különcként és nagyúri dilettánsként teszi modernné a madrigált.
Bár műveit kiadja, életében nem a művészetével válik híressé Itália-szerte, hanem kegyetlen bosszújával: orgyilkosokkal megöleti a feleségét és annak főúri szeretőjét. Az előre eltervezett gyilkosságot maga is végignézi, ezután elvágtat sziklavárába és védelmi készültségben várja a megtorlást. A tragikus botrányt azonban nem követi vérbosszú, s minthogy a férji becsületen esett sérelmet torolta meg, a főnemesek kamarája is felmenti. A tragikus különc visszavonulhat nápolyi palotájába, bolyonghat Itáliában, élheti a maga különtörvényű, zaklatott életét. Közben újból megnősül, a ferrarai herceg rokonát, Eleonora d'Estét veszi feleségül. A harmóniát, a boldogságot azonban új házasságában sem ismeri. Csak a zene világában talál önmagára. Senkivel sincs bensőséges érzelmi kapcsolata. Ugyanakkor azonban a Gerusalemme liberata költőjének, Tassónak jóindulatú mecénása és művésztársa, az ő verseire komponálja madrigáljainak zenéjét.

Az Egri csillagok Gárdonyi Géza legismertebb műve, egy izgalmas történelmi regény, amely az 1552-es egri vár ostromát dolgozza fel. A regény középpontjában Bornemissza Gergely áll, akit gyerekkorától követhetünk végig – elrablásától kezdve, nevelkedésén át egészen az egri hősies helytállásáig.

A regény nemcsak a törökök elleni küzdelemről szól, hanem szeretetről, bátorságról és hazaszeretetről is. Gergely mellett fontos szereplő még Cecey Éva, a hűséges társ és Dobó István, az egri várkapitány, aki a maroknyi magyar sereget vezeti a túlerőben lévő török ellen.

A mű az egyik legfontosabb magyar történelmi regény, izgalmas cselekménye és hősi alakjai miatt a mai napig népszerű, és gyakran szerepel iskolai kötelező olvasmányként is.

Kiadó: Nap Alapítvány, 2008

Terjedelem: 94 oldal

Kötés: puhatáblás

Állapot: jó állapotú könyv

A csángók kultúráját már számtalanszor kutatták. Ám mindig kívülrõl tették ezt, felboncolva a csodát, amely csak egységében mûködik. Duma-István András az egyetlen Moldvában (Klézsén) élõ csángómagyar költõnk, eléggé nyitott és eléggé elfogult ahhoz, hogy másképp szóljon saját közegérõl: számára a védõkövek, a boszorkányvilág. a szépasszonyok, a mesék, a népviselet egy másik világ felé nyitnak kaput. Iniciatikus, beavató könyv a Csángó mitológia a csángó lélek nagyszabású kivetítõdése.

Duma-István András 1955-ben született a Bákó megyei Klézsén, ma is ott él, „Az iskolát román nyelven végeztem . A magyar nyelvet a szüleimtõl tanultam, magyarul írni-olvasni magamtól tanultam meg.”

Arisztophanész, az ókori görög komédia kiemelkedő alakja, számos művében foglalkozott a háború és béke témájával, valamint a társadalmi viszonyokkal. Két jelentős komédiája, A béke és a Lüszisztraté, humoros formában, mégis mély társadalmi üzenettel tárgyalja ezeket a kérdéseket.​

A béke (Kr. e. 421): A darab főszereplője Trügaiosz, egy athéni polgár, aki megunva a peloponnészoszi háború okozta szenvedéseket, elhatározza, hogy saját kezébe veszi a dolgokat. Egy hatalmas ganajtúró bogáron az égbe emelkedik, hogy kiszabadítsa a Béke istennőt, akit az istenek elzártak. Trügaiosz sikerrel jár, és visszahozza a békét a földre, amit nagy ünnepséggel és lakomával ünnepelnek meg. A mű szatirikus módon mutatja be a háború abszurditását és a béke iránti vágy fontosságát.​Wikipédia, a szabad enciklopédia

Lüszisztraté (Kr. e. 411): Ebben a komédiában az athéni és spártai nők, Lüszisztraté vezetésével, megelégelik a férfiak állandó háborúskodását. Radikális lépésre szánják el magukat: szexuális sztrájkba kezdenek, és addig nem engedik közel magukhoz férjeiket, míg azok békét nem kötnek. Emellett elfoglalják az Akropoliszt, hogy megakadályozzák a háború finanszírozását. A darab humorosan ábrázolja a nők összefogását és kitartását, miközben rávilágít a háború értelmetlenségére és a béke fontosságára.​Wikipédia, a szabad enciklopédia

Mindkét mű Arisztophanész zsenialitását tükrözi, ahogyan komikus eszközökkel, mégis mély társadalmi és politikai üzeneteket közvetít. A háború és béke témája mellett a nők szerepét és erejét is kiemeli a társadalmi változások előmozdításában.

„Az ​elbeszélés szereplői és cselekménye kitaláltak. Ha némely ábrázolt zsurnalista mesterkedése mégis hasonlítana a 'Bild-Zeitung' mesterkedéseire, akkor ezek a hasonlóságok nem szándékosak, nem is véletlenek, hanem elkerülhetetlenek.”
Elkerülhetetlenek, mert Böll új kisregénye éppen ezekről a mesterkedésekről szól, mert éppen a 'Bild-Zeitung' jóvoltából saját bőrén is tapasztalhatta őket. Emlékezetes eseménye volt ugyanis néhány évvel ezelőtt az NSZK-beli reakciós és haladó erők párharcának, hogy a 'Bild-Zeitung' rágalomhadjáratot indított Böll ellen, amiért egy cikkében tárgyilagos hangot követelt az újbaloldali anarchisták, személy szerint az Ulrike Meinhof körül keltett mesterséges hisztériában.
Indíttatásában tehát Böll új kisregénye válasz erre a rágalomhadjáratra, leleplezése a közvélemény-manipuláló mesterkedéseknek, végső formájában azonban sokkal több pamfletnél: igazi irodalmi alkotás, méltó folytatása a Csoportkép hölggyel című regényének: középpontjában szintén egy rokonszenvesen határozott, végleteivel is harmonikus egyéniségű „hölgy” áll, Katharina Blum, aki amolyan Kohlhas Mihályként maga szerzi vissza elorzott tisztességét: lelövi az újságíróját annak a lapnak, amely tönkretette nagy gonddal és fáradsággal fölépített tisztességes életét.

A ​tavaszi napéjegyenlőség vad szelei korbácsolják a tenger hullámait, besüvítenek a kis kikötőváros zegzugos utcáiba, felébresztik téli álmukból a kikötőben pihenő hajókat. az új tavasz friss, csípős ízeit hozzák, egy új szerelem ígéretét zengik azon a veszteglő hajón is, ahol egy maszkabál forgatagában egy festő és egy fiatalasszony véletlenül egymásra talál. A pasztellszíneket és finom hegedűhangokat kedvelő kitűnő francia lírikus és prózaíró regénye az elmúlt évek egyik legnagyobb könyvsikere volt. A siker titka bizonyára abban rejlik, hogy az író zaklatott, rohanó korunkban mer nemesen hagyományos művet írni: klasszikusan tiszta formában egy gyönyörű szerelem izgamas, finoman erotikus, modernül árnyalt és elemien költői krónikáját mondja el. A sajgó vággyal, az ősi szenvedéllyel és fel-felsejlő tragédiával terhes szerelemét, amilyen csak egy van az ember életében. A nagy szerelemét, amelynek megrendítő szépsége egy nyugtalan kikötő és egy varázsos sziget ködös-napfényes fény-árnyékában, vízszagú és vadvirágillatú környezetében ragyog fel.

Aki örökké bujdosott, az egy francia katona a napóleoni hadseregből. Többedmagával orosz fogságba került, végigszenvedte a cári börtönöket, megszökött, bujdosott, kirabolták, megverték, eladták rabszolgának, Törökországba került, ott háremőr lett, és harminc év múltán hosszas hánykódások után Magyarországon át került vissza hazájába. Aki mindezt lebilincselően érdekes módon megírta, a századvégi magyar irodalom egyik kiemelkedő, de máig méltatlanul mellőzött alakja, Eötvös Károly. Nyelve friss, erőteljes és szemléletes, mesebonyolítása mesteri, lendülete sodró és magával ragadó. Az érdekes, kalandos regényhez Albert Gábor írt értő és eligazító utószót. A rajzok Lipták György munkáját dícséri.

Az "Esterházy Péter Javított kiadás" egyedülálló irodalmi élményt nyújt az olvasóknak, bemutatva a mítikus magyar író gazdag és sokrétű világát. Ez a javított kiadás nemcsak Esterházy művészetének legjavát tartalmazza, hanem tartalmazza a legújabb kutatások és kritikai elemzések fényében végzett frissítéseket is. A kötet gazdagítja az olvasó képzeletét és érzelmeit, miközben lehetőséget ad arra, hogy mélyebb betekintést nyerjünk Esterházy stílusába és gondolkodásmódjába. Az olvasó egy új értelmezési réteget kaphat a már jól ismert szövegekben, hiszen a könyv új fordításokat, kommentárokat és jegyzeteket is tartalmaz, amelyek segítik a művek megértését. A könyv papírminősége és a gondos tipográfia hozzájárul az olvasási élményhez, így minden oldal lapozása igazi örömöt jelent. Ideális választás nemcsak a rajongók, hanem azok számára is, akik most ismerkednek Esterházy Péter írásaival, és szeretnék felfedezni a magyar irodalom egyik legnagyobb alakját. Ne hagyják ki ezt a különleges kiadást, amely méltó helyet kap gyűjteményükben!