C. Gordon Interakció

Az űrhajó nagy hajtóműve használhatatlan, tönkrement – a hajó mozgásképtelen roncs… A Mag, az én cellámmal, az Aggyal és segédberendezéseivel, nem szenvedett sérülést… A Maggal katapultáltunk, a roncsot itt hagyjuk. Hajtóművünk energiakészlete elegendő a Galaktika peremétől a Naprendszer határáig való ugrásra… Fulladozva, zihálva, kékülő körmökkel kopácsolok a billentyűkön: pályát számolok. Amikor már rajta vagyunk, majd elaltattatom magam az Aggyal, egészen a Jupiter-pályáig. Remélem, ebből az álomból még felébredek. A mediszektor dolga, hogy addig életben tartson… A többi a földiek dolga…" A Tartalék „A Gazdi hangját hallom: – Híres leszel, Jolka, mint Szent Bernát hegyi kollégáid! A világűrben repülsz most… És hiába a fülem mellett a Gazdi hangja, érzem, a sugárzása hiányából tudom, hogy nincs itt mellettem. Egyáltalán semmilyen szagsugárzást sem érzek! Csak az a kékesfehér hideg sugárzik be az ablakon… és még valami: egy illat emléke, egy emlék illata… Mama, mama! Az Űr rettenetes hely! Iszonyúan hideg – és semmilyen szaga sincs!” Jolka