Soós Zoltán Új versek és gorombakovácsok

Soós Zoltán új nyolcadik verseskötete még azokat is meglepi majd, akik állandóan figyelemmel kísérik költői pályafutását, rendszeresen olvassák verse-it. Kritikai érzéke már nemcsak a külvilágban keres tárgyat magának, hanem önmagával is kemény szembenézésre készteti. Nemcsak kifelé, hanem befelé fordított tükör is a vers: önmaga illúziótlan megismerésének eszköze. Kísérlet egy belső válság megoldására, megvallása szorongó elbizonytalanodásnak és keresése egy szilárd pontnak, ahol lábát újból megvetheti. Megrendítő őszin-teséggel ír alkoholizmusáról és a kigyógyulás nehézségeiről. Vissza-visszajár szülőfalujába, és gyermekkora, ifjúsága emlékeit élesztgeti. De igazi otthona az üzem, a gyár, mely számára elsősorban egy eszme: a rend modellje. Szóljanak bár versei a borról vagy a szerelemről, legyen a hangulatuk nekike-seredett szilaj, csüggedten szomorú vagy játékosan groteszk, Soós látásmódja és hangja mindig egyéni, összetéveszthetetlen: néha indulatos, talán nyers is, de feltétlenül őszinte és emberi. Új verseihez csatolta a költő a már korábban megjelent, keresett, de fellelhe-tetlen Gorombakovácsok c. versciklusát is.